Nem tudom, mi lesz ez a dolog, de a munka rajta nagyon érdekel. Érdekel, hogy amiket kigondoltam, működik-e. Ennek kulcsa valószínűleg az, hogy van-e más is, aki így gondolja. És ha van, az hány ember. Tézisem szerint sok. Ha tévedek, akkor végképp működésképtelennek nyilváníthatom a szenzort, amivel fel volnék szerelve. De majd akkor beletörődöm.

Igyekszünk majd hozzászólni...

Jajj, jajj.

Vagyis a szereplők igyekeznek majd hozzászólni. Mindenhez. Ahogy az egy kocsmaszerűségben lenni szokott törzsvendégek között.

„A beletörődés és a bele nem törődés közti tűnődés volna esetleg a jelenlegi drámánk nekünk, akik a tevékeny vergődést választjuk megoldásul.” – mondja majd talán tudálékosan egy fontos törzsvendég.

„A gondolkodás diadala bizonyos kultúrtörténeti korszakokban érvényes áram tudott lenni. Áramütés. Most inkább fölösleges habverés.” – teszi majd hozzá ugyanő.

„Mi van? Áramütés?!” – gondolja majd magában egy másik törzsvendég, miközben átismétli a habverés mozdulatait.

„Ezt nem értem, magyarázd el!” – teszi majd hozzá a harmadik törzsvendég halált megvető bátorsággal... Szóval ez a fölösleges habverés lesz ez az előadás szerintem. Hacsak nem történik valami szokatlan dolog...

„Maradjunk csak szépen nyugodtan élve.” – gondolják majd hőseink.

Izgulok.

Kocsis Gergely

Szereplők

Muki	Fekete Ernő
Baba	Pelsőczy Réka
Bandi	Vizi Dávid
Anti	Dankó István
Nő	Fullajtár Andrea

Alkotók

Díszlet	Tóth László, Botka Zoltán
Dramaturg	Török Tamara
Zene	Mátyássy Szabolcs
Súgó	Fejes Vera
Asszisztens	Hornung Gábor
Rendező	Kocsis Gergely