„A néger és a kutyák harca nem Afrikáról és a feketékről mesél – nem vagyok afrikai szerző –, nem beszél a neokolonializmusról, és a rasszizmus kérdéséről sem. Az ember néha olyan helyekről mesél, amelyek metafora értékűek, az élet, az élet egy aspektusának a metaforái, vagy valaminek, ami számára súlyos és magától értetődő... Az én darabom talán Franciaországról és a fehérekről szól; ha távolról, egy másik világ felől szemléljük ezeket a dolgokat, néha megfejthetőbbé válnak. Mindenesetre három elszigetelt emberi lényről mesél, a világnak egy számukra idegen helyén, titokzatos őröktől körülvéve. Úgy hittem – és még most is úgy hiszem -, hogy az Afrika mélyén hallott hangokat, a nyugtalanság és magány territóriumát, amelyet ezek a hangok határoztak meg, olyan téma, amelyet fontos volt elmesélni.”
Bernard-Marie Koltès
Utolsó előadás
2009. október 21.