BEMUTATÓ
2025. október 5. Eötvös József Gimnázium
Rég volt, mese volt, minden szava igaz volt
A tavalyi évadban (24/25) februárban indult közösségi színház projektünkben arra kerestük a választ hétről-hétre, hogyan határozzák meg az identitásunkat a családi történetek vagy épp azok hiánya. Hogyan és kiknek meséljük tovább ezeket a történeteket? Mi a viszonya ezekhez a különböző generációknak? Mi van, ha egy hősünkről kiderül, hogy mégse minden úgy van vele kapcsolatban, ahogy az a családi legendáriumban áll? Mit kezdhetünk az igazsággal? Hogyan íródnak át a családi viszonyok? Tudjuk-e együtt újraírni és továbbírni a család történetét? A projekt résztvevői közt vannak anya-lánya, nagymama-unoka párosok, de olyanok is akik egyedül vágtak bele a munkába.
Az elkészült közösségi színházi előadásunkban a résztvevők saját családtörténeteikből indultak ki. Hogy közelebb kerüljünk ahhoz, hogyan szövődnek a személyes emlékek a kollektív múltba, hogyan adódnak át generációról generációra a történetek, és hogyan alakítják identitásunkat, kapcsolatainkat, mindennapjainkat.
Közösen arra keressük a választ, hogy miért van szükségünk arra, hogy meséljünk – és hogyan változtat meg minket az, ha meghallgatjuk egymást és kérdezünk.
Alkotók: Végh Ildikó, Törley-Havas Sára, Koltay Dorottya Szonja
Drámainstruktor gyakornok: Szappanos Emese
Résztvevők: Bartha Sára, Bartal Dávid, Huszár Edit, Kassai Gizella, Kassai Gréta, Görbicz Edit Adria, Németh Cintia, Rázsó Ivett, Székelyi Mária, Tardos Zsófia
GALÉRIA
Fotók: Szokodi Beáta
SAJTÓ:
PRAE.HU: A VELÜNK ÉS BENNÜNK ÉLŐ TÖRTÉNETEK EREJE
Miről szólt a projekt a közösségnek (a résztvevők visszajelzései):
„Ez a projekt számomra azért fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsem saját családi gyökereimet és identitásomat. A projektben való közös munka a lányommal erősíti a kettőnk közötti köteléket, és segít, hogy megértsem saját szerepemet a családi narratívában. Nagyra értékelem, hogy a projekt résztvevői mindannyian nyitottak, és őszintén tudunk beszélgetni az elhallgatott titkokról, a családi legendákról és azok igazságairól, segít feldolgozni a régi, olykor feldolgozhatatlannak tűnő emlékeket, és új fényben látni a családi örökséget. A színházi szakemberek pedig ehhez a „lemeztelenedéshez” egy nagyon biztonságos közeget nyújtanak nekünk. És az, hogy mindez művészeti produkcióvá, előadássá, közösségi élménnyé transzformálódik majd, különösen izgalmas számomra. Úgy gondolom, hogy a múlt hiteles megőrzése, feldolgozása, a jelen őszintébb megélése segít a jövő újraírásában is."
"Nekem ez a projekt teret ad arra, hogy új módon találkozzak az anyukámmal, illetve arra, hogy alkossak valamit és ezáltal megfoghatóbbá tegyek valamit abból, amiről érzem, hogy egy sűrű, fontos téma nekem (hogy él bennem a családtörténet). Tetszik, hogy lesz belőle valami másokkal megosztható, ami egyszerre játékos/vicces és közben nehéz és komoly. Az is fontos nekem, hogy ez nem olyan értelemben vett munka, mint mondjuk egy pszichodráma-csoport, ahol ugyan hasonló témákról van szó, de azzal a céllal, hogy valamit változtassunk az életünkön. Itt meg inkább csak ránézünk, megosztjuk, és alkotás lesz belőle."
"SOK ELFELEJTETT/ELSÜLLYESZTETT EMLÉK FELSZÍNRE BUKKANT A FOGLALKOZÁSOK ALATT. A FELSZÍNRE ÉS A NYILVÁNOSSÁGRA KERÜLŐ TRAUMÁK KATARTIKUSAK, NAGYON TAPINTATOSAN „KEZELŐDNEK”. KIDERÜLT A CSEND, AZ ÖLELÉS FONTOS SZEREPE. EGY-EGY „VALLOMÁS” UTÁN TAPINTHATÓ AZ EGYÜTTÉRZÉS, ÉS A MEGKÖNNYEBBÜLÉS. SOK, MAGAS ÉRZELMI INTELLIGENCIÁVAL RENDELKEZŐ EMBERREL TÖLTÖM A PÉNTEK ESTÉKET. NAGYON KOMFORTOSAN ÉRZEM MAGAM.”
GALÉRIA - ALKOTÓI FOLYAMAT
Fotók: Szokodi Beáta
