A DoKlub keretein belül a tavalyi évadban (24/25) 16-35 éves fiatalokkal játszottunk, alkottunk, gondolkodtunk és beszélgetünk a minket körülvevő világról. Az évad során a közösségépítés mellett nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy megismerkedjünk a dokumentumszínházzal, az évad végén pedig egy munkabemutató formájában ismerőseink elé tártuk munkánk gyümölcsét, a Lepjetek meg! című előadásunkat.
BEMUTATÓ
2025. október 12.
Mi volt az első találkozásod a halállal? Növeli az élet értékét az elmúlás tudata? Miért tabusítjuk a halál témáját? Te félsz tőle?
Az egy éve működő csoport fiatal tagjai a fenti kérdések mentén, színházi szövegeken és jeleneteken keresztül gondolkodnak elmúlásról, veszteségről, az élet tartalmasságáról. Határokat feszegetnek, őszintén magukba néznek és talán tükröt is tartanak.
Alkotók: Bencz Eszter, Békési Luca, Csalár Csenge, Csóka Dávid, Döme Andrea, Garai Moira, Körmendi Krisztián, Pásztor-Várady Luca, Pethő Dorottya, Váradi Bea
Projektvezetők: Tóth Dorka Berta, Vági Eszter
Külön köszönet: Hajdú Benedek, Pólya Virág, Solti Nelli
SAJTÓ: PRAE.HU AZ ELMÚLÁS ARCAI
GALÉRIA
Fotók: Szokodi Beáta
Miről szólt a folyamat a közösségnek (a résztvevők visszajelzései):
„Csütörtökön este hatkor találkozunk!"- hangzik el a mondat és elönt valami megmagyarázhatatlanul jó érzés. Tartozni egy közösséghez, ami elfogadó, szabad, nyitott, kreatív, játékos, motiváló, ahol mindenki ugyanazt képviseli - emberséget, kölcsönös tiszteletet és a játék szeretetét - számomra biztonságot és olyan hajtóerőt jelent, aminek hatására az élet minden területén gördülékenyebben ívelek át az akadályokon.
Ha kritikát kéne megfogalmaznom (mivel ebből a célból írom ezeket a sorokat) az nem a klub vagy a Katona felé szólna, hanem egy felsőbb irányító felé, miszerint megállhatna kicsit az idő csütörtökön este hatkor.
Hálás vagyok, hogy itt (ott) lehetek.”
„A csütörtöki csoport egy olyan klub, ami benyel, és nem nagyon akar kiköpni. Rengeteg színes egyén tarkítja, és ezért bárki belefér. Az első pár alkalommal összecsiszolódott a társaság, szerintem azért, mert az emberek sok kíváncsisággal és empátiával jöttek. Játszunk, de inkább rengeteget gondolkozunk olyan témákban, amik megmozgatják a társaságot. Kezdetekben beszéltünk a viccről, arról, hogy mi az a vicc, mi lehet vicc és mi az, ami már nem vicces. Kiderült, hogy páraknak elég sötét humorérzéke van. Volt olyan házink, hogy keressünk napközben felháborító mondatokat, képeket, ezeket aztán megosztottuk egymással. Csináltunk egy jelenetet, egy anyáról, aki előléptetést kapott a munkájában, de a családja nem támogatja. Három csoport, három teljesen más módon dolgozta fel azt a szöveget, amit az egyik klubos megírt egy imprózás után. Mindenkinek van kötődése a színházhoz, ami azért hasznos, mert van mit kibeszélni a Fahéjban klub után. Szeretjük egymást és azt is, amit csinálunk, én úgy érzem.”
GALÉRIA A KLUBRÓL
Fotók: Szokodi Beáta
