MÉG KURRENS - Goldoni: Egy nyár, Ascher Tamás rendezése
Évtizedekkel ezelőtt egy barátom, akivel sokat beszélgettünk színházi előadásokról, leszidott, mondván, hogy ciki dolog feltenni azt a kérdést, hogy egy bizonyos színház vajon miért tűzte műsorra ezt vagy azt a darabot.
De én azóta sem tudtam leszokni erről, annál is kevésbé, mert évtizedek óta próbálok visszaszoktatni a színházba embereket (például e hírlevél segítségével), akik régebben csalódtak benne. Akkor pedig minden kérdés érvényes lehet.
Carlo Goldoni (1707-1793) rendkívül termékeny olasz drámaíró librettista, dramaturg és ügyvéd volt, a „tudomány mai állása szerint” összesen százhúsz (!) darabot írt. Ezek a mai világtól fényévnyi távolságban keletkeztek, mégis gyakran színre viszik őket a magyar színházak, nem kivétel ez alól a negyvenhárom éve működő Katona József Színház sem. Ha jól emlékszem, ez az ötödik Goldoni bemutatójuk. Ezek közül eddig A nyaralás című, 2013-as, Mohácsi rendezés tetszett a legjobban, amelyben az eredeti olasz szövegből kő kövön nem maradt. A Vajdai Vilmos által játszott Don Gasparo, a nagy vadász vagy tucatszor ismételte el Kittenberger Kálmán vadász anekdotáját. Nos, a mostani előadásban, amelyet Ascher Tamás rendezett, egyáltalán nincsenek ilyen petárdák. A darabot, többé-kevésbé modern ruhákba öltöztetve ugyan, de hűségesen eljátssza a társulat. Nincs benne a mai állapotok felé kacsingatás, van ellenben szívből jövő, örömteli színészi játék. A honlap ajánlója szerint a darabban jelen van a „a vágyott és a megélt szerelemnek megannyi módozata, lehetősége, változata.”
Igaz. De én nem tudok menekülni tőle, hogy a színház azért tűzte műsorra a darabot, hogy jó játéklehetőséget biztosítson színészeinek. És nem utolsósorban, főszereppel örvendeztesse meg a színpadra diadalmasan visszatérő Borbély Alexandra rajongóit. És ki ne tartozna közéjük?
Az egész előadásra jellemző a kosztümösség teljes hiánya. Mai emberek nyüzsögnek nagy számban a színpadon. Ide-oda cikáznak egymás házaiban, előbb egy Livorno nevű kisvárosban, majd egy üdülőhelyen ugyanabban a fogadóban szállnak meg. Mindennek a kavalkádnak a középpontjában egy eladósorban lévő, már-már túlkorosnak számító szőke szépség, a magyarul nyelvtörőbe kívánkozó Dzsácsintá (Giacinta) áll. Naiv, könnyen szerelembe eső nő, aki őszintén tart jó hírének elveszejtésétől. Számít neki a becsület és az adott szó. Hirtelen igent mond régi udvarlójának, a snájdig Leonardónak, aki ugyan szereti őt, de a hozomány sokkal jobban latba esik. Igen ám, de feltűnik Guglielmo, a sármos udvarló, aki ugyancsak őt akarja. Borbély Alexandra egy ízig-vérig modern teremtést játszik, pontosabban azzá lényegül át. Egy okos nő, aki érzi, hogy hosszú távon Leonardo lesz neki a jó. Közben viszont Guglielmóba is beleszeret, és ezt nem is titkolja előle, azonban a lebukást elkerülendő gonoszul elbánik vele. Közben apját is őszintén szereti. Vagy csak tetteti? Giacinta–Alexandra egy afféle kisvárosi királynőt varázsol elénk: az ő varázslatának senki nem tud ellenállni, se férfi, se nő.
Jó este volt, ha el is maradt a nagy csoda. Helyette be kell érni egy egyenletesen izzó előadással. Ahol színészek helyett igazi emberek szaladgálnak a színpadon. Ugyanaz a barátom, aki lehordott a ciki kérdésem miatt, elmagyarázta nekem, egy hosszú, téli autóúton, Kaposvárról hazatérve, hogy a modern színház szerinte arról ismerszik meg, hogy a színpadon nem csak azok a színészek mutatnak életjeleket, akik éppen beszélnek, hanem mindenki él. Ezt figyeltem, és az előadás ebben is jelesre vizsgázott.
Nekem semmilyen vad, anakronisztikus fordulat nem hiányzott ebből az előadásból. És mindenekelőtt: Welcome back, Borbély Alexandra! És bravó, bravó Keresztes Tamás, Mészáros Béla, Fullajtár Andrea, Pálos Hanna, és parányi szolgaszerepében Bán János!
Az előadásról véleményeket olvasgatva lassan rájöttem az igazi üzenetre: akármerre is rángat minket a borzalmasan alakuló magyar és világhelyzet, csak eljön a nyaralás, és akkor minden megváltozhat... Vagy ha nem idén, akkor jövőre.
(Fordította: Török Tamara. Rendezte: Ascher Tamás. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Török Tamara és Balázs-Piri Noémi. Világítás: Bányai Tamás. Zene: Matisz Flóra Lili. Konzultáns: Nádasdy Ádám. A főbb szerepekben: Bezerédi Zoltán, Borbély Alexandra, Bányai Kelemen Barna, Jordán Adél, Mészáros Béla, Fullajtár Andrea, Pálos Hanna, Elek Ferenc, Pálmai Anna, Dankó István.)