„A szereplők félig-meddig rejtett motivációi, a talán önmaguknak is csak félve bevallott gondolataik elhangzanak, mintha mindegyikük fejének a belsejébe látnánk. (A színlapon pedig nem Édes Anna szerepel, hanem „Az Édes Annát játszó színésznő”, és így tovább, mindenkinél, újabb szűrőt betéve, egyszersmind jelezve a távolságot.) A színészek nem illusztrálják a mondatokat, a nézői fantáziának is jut hely, ráadásul az, hogy ki játssza a narrátort, szintén jelentéses: a Vizyékhez megérkező Annát például Patikárius Jancsi „vezeti be” a térbe. Mindezek ellenére az adaptáció nem válik szájbarágóssá, nincs direkt üzenete, a Kosztolányi-regényt olvasva bennünket kínzó kérdések, közülük is a legfontosabb, a miért továbbra is kérdés marad." /Revizor Online, szerző: Jászay Tamás/
„A fejekben összetett érzések, gondolatfüzérek, sorsok, tragédiák bogozódnak ki, ám az ajkakat csak fagyos tőmondatok hagyják el. Magyarázat nélküliek a tettek is, mintha párhuzamosan mindig két valóság létezne; egy olyan, amilyet az emberek magukról vagy a másikról mutatnak, és egy belső, melyben mindenkinek megvan az elmélete az önigazolásra." /Hét Nap, szerző: Gyurkovics Virág/
„Gyarmati Kata munkája vérbeli Kosztolányi-adaptáció. Az író mély intellektusából fakadó, önkritikus/önironikus szemléletét idézi meg a színre vitt depressziófüzér. Szűrőrendszeren átderengő, érzelemrejtő viselkedés: robbanásszerűen feltörő indulatok, balhéba bugyolált önazonosság. A tragédiába torkolló események katalizátoraként, avatott színészként vannak jelen a közel két órás előadásban a férfiakat játszó színészek is. Csernik Árpád, a csengettyűmániás, emberségét aggályosan palástoló karrierista (Vízy Kornél), Szilágyi Nándor, a vörös zászlóbontó-bevonó házmester (Ficsor), vagy a társasághoz tartozókként Mezei Zoltán, Szilágyi Nándor és Pálfi Ervin együttesen ügyelnek arra, hogy mondandójuk legyen társadalmilag érzékletes, de ne keletkezzék az alakításuk mentén társadalmi dráma. Játékukban az újsütetű milliomosok és az új generációs politikai elit nyegle, zengő közönye köszön vissza a színpadról, a hangsúly azonban nem ezen van. Az alaphangulat az üresség." /Magyar Teátrum Online, szerző: Balogh Tibor/
Szereplők:
Az Édes Annát játszó színésznő - G. Erdélyi Hermina
A Vizy Angélát játszó színésznő - Vicei Natália
A Vizy Kornélt játszó színész - Csernik Árpád
A Patikárius Jánost játszó színész - Mezei Zoltán
A Ficsort játszó színész - Szilágyi Nándor
A Ficsornét játszó színész - Sziráczky Katalin
A Dr. Movisztert játszó színész - Szilágyi Nándor
A Dr. Moviszternét játszó színésznő - Sziráczky Katalin
A Tatárt játszó színész - Pálfi Ervin
A Tatárnét játszó színésznő - Pámer Csilla
Az Elekes Józsit játszó színész - Pálfi Ervin
A Báthoryt játszó színész - Pálfi Ervin
A proletárt játszó színész - Pálfi Ervin
A Katicát játszó színésznő - Pámer Csilla
Az Etelt játszó színésznő - Sziráczky Katalin
A Stefit játszó színésznő - Pámer Csilla
Alkotók
Díszlet- és jelmeztervező - Gadus Erika m.v.
Zeneszerző - Lakatos Róbert m.v.
Dramaturg - Gyarmati Kata
Konzultáns - Forgács Miklós
Súgó/ügyelő - Bíró Tímea
Rendező - Czajlik József m.v.
Fotó: Kovács Attila
Bemutató: 2015. október 22-én, a Jadran Színpadon
Az előadás hossza 1 óra 50 perc, szünet nélkül.
Az előadás további képei itt tekinthetők meg.
A vendégjáték a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.