Másfél hónap egy előadás születésében hosszú idő, belülről bizonyára kemény munka, ám a külső szemlélő számára rendkívül szórakoztató látni az alkotásnak ezt a fázisát. Két jelenetet láthattunk, először blattolva, papírral a kézben, majd „rendeződve”, színpadi gesztusokkal.
Pókerrajongók számára is csemege lehet majd a darab, hiszen az első képben két asztalnál is komoly tétekben folyik a játék. Don Ciccio (Kocsis Gergely), Don Riminaldo (Takátsy Péter) és Don Mauro (Rajkai Zoltán) szenvedélyesen verik a blattot, Donna Florida (Ónodi Eszter) és Don Eustachio (Elek Ferenc) néhány méterrel arrébb, bár nem ugyanazt a játékot játsszák, szintén. Hamar kiderül, hogy itt sem feltétlen az elmélyült tudás a kifizetődő – Don Eustachio a leveskocka, szívecske, köröcske, lóhere és ásócska fogalmakkal operál, Donna Florida nem győzi javítani, tanítani: kör, pikk, káró, treff. De ez csak a hobbi asztal, az igazi dráma a színpad bal oldalán bontakozik ki: Don Mauro 50-et emel, amire Don Riminaldo 200-at mond, és mint utóbb kiderül, nem blöffölt. Állítólag a füle mindig elárulja, ezúttal azonban néma maradt, és a három hármas akkor is veri a két párt.
Rezes Judit, Takátsy Péter, Rajkai Zoltán, Ónodi Eszter, Elek Ferenc |több fotó
Bár láthattunk már máshol is nagy, baráti kártyacsatákat, ez itt mégis más: attól, ahogyan játsszák. Ahogyan játszaniuk kell majd.
Nagyon sok minden most derül ki: „ez most éppen az a példány, a végleges”, vagy „…ezt már kihúztuk? - Azt ki. - Én beírom…” – mert minden próbafolyamat így indul. És ha a rendező még a (társ)író is egyben, jól eltalált, apró megjegyzések („nehéz egy jó szöveget még jobbá tenni…”) kelthetnek derültséget. Mert amit biztosan érzünk, hogy jó a hangulat, és ez ránk is átragad. „Egy mondattal sikerült teljes bizonytalanságot teremtenem a színpadon” (Mohácsi János) – ami természetesen nem igaz.
Olykor mi, a közönség is be vagyunk vonva: szavazhatunk! Mi legyen: átmenjen ennél a pontnál Ónodi Eszter a színpadon?, melyik a jobb: megszállott, mániákus, buggyant… esetleg mindhárom? És van amikor jó, hogy ilyen sokan itt lehetünk: már a második jelenet derekán járunk, Donna Lavinia (Fullajtár Andrea) és Don Mauro (Rajkai Zoltán) kokettálnak, míg Kocsis Gergely és Takátsy Péter ping-pongozik. Hogy is folytatódik a dal, „két összeillő ember…”? És már jön is a nézőtérről, a sorok közül: „fénylő, tágra nyíló szemmel!”. Hasznosak is vagyunk tehát, ráadásul jókat nevetünk. Don Gasparo (Vajdai Vilmos), a vadászatról hazatérve még egy viccel is megajándékoz bennünket (lőtt két nyulat, három fácánt, és tíz NO PLEASE!-t… legalább is ezt kiabálták).
Ónodi Eszter, Vajdai Vilmos, Takátsy Péter, Rajkai Zoltán, Pálos Hanna
A jelenetek után ízelítőt kaptunk a színpadi zenéből is, Kovács Márton energikus vezényletével egyre nagyobb harmóniában szólal meg a „banda”!
Kocsis Gergely, Jordán Adél, Tasndádi Bence, Ónodi Eszter
Lüktető, impulzív zene, szerelem, megcsalás, féltékenység, kártya: ezek várnak ránk január 26-án.
Elek Ferenc, Rezes Judit, Fullajtár Andrea
Nem blöffölnek – én megadom.