A konferencia deklarált célja volt, hogy a résztvevők betekintést nyerhessenek a többi európai ország gyakorlatába, törvényi szabályozásába; emellett pedig a nemzetközi párbeszéd serkentése. A Katona József Színház vélekedése szerint ez a típusú tapasztalatcsere nem csak hasznos, de létfontosságú lehet a hazai struktúra átalakításakor. A meghívott előadók között hazai és külföldi színházi szakemberek szerepeltek, az előadásokat pdig kerekasztal-beszélgetés követte. A konferencia résztvevői voltak: Iphigenia Taxopoulou, a Mitos21 színházi főtitkára, Vladimir Procházka, a prágai Činoherní klub igazgatója, Piotr Cieslak, a Union of Theatre Schools and Academies elnöke, Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója, Csomós Miklós, fővárosi főpolgármester-helyettes, Manfred Weber, a Düsseldorfer Schauspielhaus menedzserigazgatója, Patricia Michel, a Théâtre National de La Colline ügyvezetője, Wolfgang Hoffmann, nyugalmazott színházügyi miniszteri tanácsos és L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának és a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.
fotó: Kékes Szaffi
A konferencián kiderült: annak ellenére, hogy induló pozícióik rendkívül eltérnek egymásétól, a német, görög, lengyel, cseh, francia és a magyar színházi szcéna az elmúlt években hasonló problémákkal nézett szembe. A fiatalok hiánya a nézők között, az elavult infrastruktúra, a sok helyütt csökkenő nézőszámok (illetve ehhez kapcsolódóan a színház általános defenzív helyzete a más szabadidős, kulturális lehetőségekkel vívott küzdelemben a nézők idejéért, figyelméért és pénzéért), a csökkenő fenntartói büdzsék, valamint a gazdasági válság általános hatásai - a felszólalók szerint az európai színházaknak elsősorban ezekre a problémákra kell megoldást találniuk.
Az előadásokból és a kerekasztal-beszélgetésből kirajzolódó kép szerint a recesszió hatásaként az európai országokban általánosan csökkent a kultúrára, ezen belül a színházakra fordított állami támogatás. A szakemberek egyetértettek abban, hogy bár az állami szerepvállalás elsődleges szerepe nem kérdőjeleződhet meg a kultúrafinanszírozásban, az intézményeknek, illetve szélesebb értelemben véve a színházi szakmának saját lehetőségein belül is válaszokat kell keresniük. A szakemberek lehetséges utakként a fiatalok színházi edukációját, a hatékonyabb gazdálkodást, valamint - az értékek közvetítése és a művészi minőség megtartása mellett - a szélesebb közönségrétegek színházba szoktatását nevezték meg.