Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A Katona József Színház első 2012-es bemutatója valóban egy klasszikus horror rémalakját, A texasi láncfűrészes mészárlás Bőrpofáját idézi meg a színpadon, s ehhez mérten az előadás csak tizennyolc éven felülieknek ajánlott, ugyanakkor erőszakos vagy éppen erotikus jelenetei még véletlenül sem válnak túlzóvá, öncélúvá. Egyébként sem volna könnyű elképzelni azt a színpadi mozzanatsort, amely újat mutatna egy középiskolás tinédzsernek, vagy azt, amitől tiltani kellene, így a korhatáros jelzést elsősorban a stílszerűség indokolja, a fűrész hangját utánozó alcím pedig a félelem leküzdését ösztönösen segítő játékosságnak szól.
Ez a félelem és szorongás azonban, szemben a horrorfilmekkel, nem elsődleges élményként jelentkezik, hiszen az előadás nyitó jelenetében Bőrpofa-jelmezt öltő Férfi úgy már nem is annyira rémisztő, ha egyrészt nem ismeretlen, másrészt nincsenek gyilkos ambíciói. Elég egy nézőpontváltás, és a máskor rettegett aláfestő zene ironikussá, a pirkadatkor hadonászó Bőrpofa pedig – köszönhetően a mozdulatait lemásolni igyekvő Férfinak – kifejezetten nevetségessé válik. A Nő érkezése azonban félbeszakítja a furcsa rituálét, s rögvest pazar alapszituációt teremt: amíg a Nő a kapcsolatukat igyekszik megérteni, addig a Férfi Bőrpofát szeretné megértetni.