Gorkij első darabjának jól megírt karaktereiről beszél, és nem utolsó sorban saját elképzeléseiről. Nyil a mű központi figurája: a fiatal, a lázadó, aki szembe megy a fennálló renddel - ám érvényessége, eszmeisége egyértelműen megkérdőjeleződni látszik a mai világban. „A figura igazsága az idők során a világ sok más jelenségével egyetemben viszonylagossá vált.” Zsámbéki máshol látja az alapkonfliktust: a mű „kispolgárainak” sokféle igazságában. Elgondolkodunk: kinek lehet igaza, ha mindenkinek van egy – azonos érvényű, a többiekét kioltó – igazsága?
Nem elégszünk meg, és jól döntünk. A szünetben a tűz átterjedt a színpadra, de nem varázslat történt, nem 10 perc alatt rakta helyre a jeleneteket a rendező. A szemünk láttára polírozza, polírozzák tovább, hogy végül értelmet, helyet, és lendületükben életet kapjanak a szavak. Paradox módon miközben a színpadi unalom megteremtésén dolgoznak, a próba ritmusa felgyorsul. Mert az unalmat épphogy nem az üresjáratok által teszik láthatóvá, hanem a megszokás, ismétlődés játékával. És ahogy az idő előre haladtával a jelenetek egyre tökéletesednek, lassan-lassan kialakulnak a szemünk láttára, a hangulat is ennek megfelelően alakul mind a színpadon, mind a nézőtéren.
A "szobrot" január 20-án leplezik le.
Kispolgárok
Írta: Makszim Gorkij
Rendező: Zsámbéki Gábor
Szereplők: Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági, Kocsis Gergely, Fullajtár Andrea, Ötvös András, Bán János, Pálmai Anna, Rezes Judit, Máté Gábor, Kovács Lehel, Kiss Eszter, Tóth Anita
Bemutató: 2012. január 20.
További információ az előadás színlapján.