Büchner darabja töredékes, nem zavaró tehát, hogy kiragadott jeleneteket látunk – mindegyik megáll a saját lábán. Sőt, a szövegegész minden egyes darabkája többrétegű: egyéni problémákon keresztül globális problémákkal foglalkozik, az egyes ember kiszolgáltatottságán keresztül szól az emberiség kiszolgáltatottságáról. Őrülteket ábrázol, mégis filozofikus.
Ascher Tamás a Woyzeck énekpróbáján (több kép a próbáról | fotó: Dömölky Dániel)
A színészek játéka koncentrált: a rendező azt kéri, a „hiány sugározzon, az égessen”, „húzzátok belülre, legyen átélt”, de „kevés jelzéssel, meztelen arccal”, mert „nem az eszköz a lényeg, hanem a közlés”. A színészek megcsinálják. Már-már minimalista színházat látunk. Aztán énekelnek néhány számot az előadásból - hatfős zenekar kíséri őket a színpadon -, és alakul koreográfia is - ugyan még nincs teljesen kész, de ott ül az első sorban Horváth Csaba, a koreográfus, és segítségével pár perc alatt rengeteget változik, fejlődik a mozgás.
A próbán, a „keretben” jelen van a humor. A darabban, a keretet kitöltő „képen” pedig a nyomor. Anyagi, testi, lelki. Mi a cél? A rendező és Pilinszky együtt megválaszolják: ideális esetben a néző idegei pattanásig feszülnek; sír az egész közönség. De mikor kimegy a színházból, már nem könnyes az arca:
„És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.”
Rendhagyó módon a nyitánnyal fejezik be a próbát. Misery is the river of the world. Ezzel az üzenettel búcsúznak. Mi pedig, a több mint 400 néző, elakadt lélegzettel távozunk.
Nagy Lotti
***
A Woyzeck bemutatója november 4-én lesz a Katona nagyszínpadán. További információ és fotók az előadás színlapján.