Ugrás a fő tartalomra
Ezzel a hasonlattal tette érzékletessé az előadás rendezője, Máté Gábor, hogy mit is fogunk tapasztalni, átélni szombat délelőtt a Kamrában, és valójában miről szól egy nyílt próba. Több szót elöljáróban nem is vesztegetett, hívta a színészeket, és néhány perccel később a két stilizált padsor deszkáin zsidó, lengyel, emigráns, áruló és elárult, gyilkos és áldozat szorongott egymás mellett, mint egyszerű, pajkos diákok, szerelmesek, cimborák, vagyis: még ártatlanok.

amiosztalyunk_nyiltproba
További fotók a nyílt próbáról galériánkban (fotó: Dömölky Dániel)

És becsöngettek az I. órára, az 1930-as évek elején járunk. Az osztály, a mi osztályunk megélénkül, egymást túllicitáló lelkesedéssel jelentkeznek a tanulók, hogy ki-ki megoszthassa, mit dolgozik az édesapja, mi szeretne ő maga lenni. Szinte bájos. Csak fokozatosan csúsznak, és csúszunk bele mi is, nézők, a politikai hordalékkal terhes áramlatokba. A szemünk előtt sodródik egymástól, önmagától is egyre távolabb a bolsevik, fasiszta ideológiáktól fertőzött kis osztály minden tagja.

Az előadás (nyílt próba) hangulatára mégsem nyomja rá bélyegét a sötét történelem. A feloldó közjátékokon nevethetünk, a dinamikus mozgások látványossá, a színészek magas szintű tudása pedig lenyűgözővé változtatja a jeleneteket. A hitelesség kétségbevonhatatlan, a néző benyomása, hogy nem is átélt, hanem megélt eseményeket lát.

Végül Máté Gábor felolvasott, először Jan T. Gross Szomszédok című művéből, ezt követően György Péter: Apám helyett című könyvéből idézett. Sokunk számára ez nem csak abban nyújtott segítséget, hogy megértsük, miért, milyen céllal került repertoárra Słobodzianektől A mi osztályunk, nem csak az vált világossá, hogy milyen alapos utánajárást, utánaolvasást kíván meg egy rendezőtől a munkája, de talán mást is hallottunk - egy tisztuló identitást, egy igazabb történelmet. Egy biztos: ez a nyílt próba minden ínyenc étvágyát felkeltette. Az előadás bemutatóját október 7-én tartjuk a Kamrában.

További információ az előadásról ezen a linken olvasható. (írta: Szmerek Tamás)