MGP: A parókák támadása

Sáskák - kritika

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Katona József Színház szerb bemutatójánál, a Sáskáknál, megnőtt a színházi fodrászok szerepe. A legutolsó divat szerint – többnyire kifestetlenül, de mindenképpen a régi maszkok nélkül – szerepeltek a színészek. A jelenlét fontosabb volt az alakításnál.

Jordán Adél, Elek Ferenc, Rezes Judit

A Biljana Srbljanović írta jelenetsor első színében a magát fiatalító, kikozmetikázott, parókás televíziós-hírességet játszó Lengyel Ferenc csak néhány perc után, hangjáról ismerszik meg. A fodrászok ügyessége elrejtette karakterisztikus megjelenését. Idegen szőrökkel ékeskedett. Bejön egy felöltős idős úr, Szacsvayt gyanítjuk, de a tágabb térfogatú Ujlaki Dénes van a rozmárbajusz mögött. Sikerül önszőrét fodrászati eredménynek feltüntetni. Levonható ebből: a legjobban elfedő maszk az ember saját arca. Elek Ferenc kopott koponyájú, keresztbefésült maradék hajszálakkal takart fejbúbja megjelenésekor kétséget kelt: őt látjuk-e valóban. Haumann szőre álszőr vagy igazi, meg nem mondom. És még Jordán Adél kelekótya kamaszlánya is őrült hajzatot visel a fején. Modellje a német illusztrált gyermekvers sorozat, a Struwwelpeter (Borzas Peti). Égnek álló tincsekkel mond rettentő gyerekszáj-pimaszságokat, önfeledt élvezettel. Jordán úgy teleszólózza a színpadot, ahogy azt merő illetlenség mostanában, a térden tisztelt együttes játék korában.

Haumann Péter, Jordán Adél

Ilyen előadást rég nem láttunk. Emlékezetem szerint 1953-ban a Vidéki Színházak Ünnepi Hetén a Szolnoki Szigligeti Színház játszott egy „vidám történetet egy pozsonyi ház lakóiról, 3 felvonásban, 4 képben" a Magyar Néphadsereg Színházában. Peter Karvas írta. A címe: Mi történt a mi utcánkban …?

Szereplői a házmester meg a felesége, Matej, építőmunkás, Filipkó, borbély a feleségével meg a segédjével, Bravec, hegedűművész, Holub, adóügyi főtanácsos, pincérnő, postás, munkakerülő. Biljana Srbljanović szereplői: Nadežda, sminkes lány, Milan, sofőr, Dada, tv-meteorológus, Fredi, főfoglalkozású buzi, Max, tv-celeb, Ignjatović akadémikus, nyugdíjasok.

A szlovák színmű külvárosi bérházának tüskés polgári lakóit megváltoztatja a közeli építkezésen dolgozók lendülete. „Az új világból elsőnek az örömöt ismerik meg. A jól végzett és eredményeket felmutató munka adta tiszta, emberi öröm." Ez a hurráoptimizmus patentje. A szerb divatosan hurrá-pesszimista színműben a kedves emberekről fokozatosan kiderül, hogy önző, csak magukkal törődők, a gyengéket, kiöregedetteket, elesetteket részvétlenül magukra hagyók.
Nincs nagy különbség a szocialista realista és a mosószappan-opera dramaturgiai patentjei között. Előre megesztergált srófra járnak a jellemek. Illeszkednek a foglalatukba. Olajozottan működnek eleve kiszámolt útjukon.

A Katona Józsefet megtévesztette, hogy a Sáskák megannyi irodalmi díjjal felékesített színpadi munka, mintha értéket mutatna, hogy a legjobb kisvárdai drámával van dolgunk. Shakespeare Vilmos például sehol nem nyert fesztiváldíjat.

Pelsőczy Réka, Lengyel Ferenc

Máté Gábor jobb ügyhöz méltó odaadással állította színre a Sáskákat. Khell Zsolt némileg zavaros – forgóra épített – alaprajzú falrendszerével puritán teret kínáltak. Balra, fenn, rosszul kibetűzhető villanyújság tudatja: a soros kép hol játszódik. Füzér Anni a jelmeztervezők legnehezebb munkáját, kortársi öltözetekkel segíteni a jellemzést, ügyesen megoldotta. Nekem legjobban tetszett Simić úr, valószínűleg, talált női ernyője. Ingerlően elüt esővédő felöltőjének dauphin-barnájától. Iványi Marcell és Hörcher Gábor foglalkoztak a videotechnikával. Nyilván jó munkát végeztek, mivel másnapra teljességgel elfelejtettem a színpadra tolatott filmelemeket. Bóbis László csinálta a koreográfiát. Pelsőczy és Takátsy Broadway Melody duettjére emlékszem, és arra, hogy az ügyesen kivitelezett szám nem akart véget érni. Az előadásban többször fölhangzik a zenei munkatárs Vajdai Vilmos változataiban a Night and Day. Talán nem tévedek nagyot, amikor leírom, ebből sláger lesz. Sokat fogjuk még hallani. Mint ahogy 1932, a Vidám válás bemutatása óta sokszor hallottuk Cole Porter szövegét-zenéjét.

Az együttes jól elvan a szerepekkel. Pelsőczy Réka évadról évadra fiatalabbnak látszik. Még néhány szezon és gyerekszerepeket játszhat. Most a darab legjobb szerepében ő a legjobb, mert megfejtés nélkülien talányos jósképességekkel rendelkező, fanyaron bölcs fodrászlány. Elek Ferenc egy undok kispolgár bőrébe mászik bele őszintén. Nem mentegeti magát színészi derűvel. Folyamatosan alkoholizáló önmagába fordult. Annyira nem való hozzá feleségnek Rezes Judit, hogy ritkaságszámba menően összeillő házaspár. Elragadó, ahogy az intelligenciától szikrázó Rezes a mosolyok teljes spektrumát képes felvonultatni. Az őszinte, családi kedvességtől az álnok begyakorlottságot át a célratörőn társadalmi célok érdekében mozgósított üzleti mosolyig. Van egy parádés magánszáma az előadásban, ahol bőségesen kieresztheti karikírozó képességét. Egy televíziós időjárás jelentést mond el ezer színnel, és csak azért nem kap tapsot kimenetele, mert a szerző dramaturgiai ügyetlensége megtoldja még néhány mondattal, a laza cselekmény eresztékeinek megerősítése érdekében.

Takátsy Péter bemutatatót tart a homoszexualitás ábrázolásának színészi közhelyeiből. Jordán Adél infantilis örömmel merül el infantilis szerepében. Bodnár Erika finom előkelőséggel, alig rejtett rezignációval portrét ad a kapuzárás környéki elbizonytalanodás fedőrétegeiből. Lengyel Ferenc egy hólyag-hírességet alakít kíméletlen karikírozással. Haumann elegánsan sikló gyakorlattal elvesztette szerepe titkát. Ujlaki bonyolultabbat játszik megírt szerepénél, a Potoczki Klára fordította színműben.

Kun Vilmos, Takátsy Péter

Olsavszky Éva és Kun Vilmos két öregembert hivatott eljátszani. Két nyugdíjas színész öregembert ad, mi ebben a különös? Hogy nem saját koruk esendőségeivel szúrják ki a nézők szemét. Megalkotják az életből kifelé tartás költői rajzát. Kun sokadára cammog-togyog-tántorog be aggastyánként a színpadra különböző előadásokban. Megunhatatlanul nézem, mennyi újdonságot tud még az aggkori leépülésről. Katatóniásan merev. Tudatába látszólag be nem szivárog semmi. Fölmordul időnként, állati méltatlankodással tiltakozik, ha piszkálják eledelét. Fia levetkőzteti a kádban fürdéshez. Engedi pátyolgatását. Alsónadrágjának levétele ellen hajdani szemérme föltámad horkantásnyi ellenállásra. Azután szappanozzák.

Olsavszky mélyről fakadóan sértett anya, járókerettel olyan otthonosan botorkál, mintha sosem lett volna Ábrahám Pál győri Viktóriájában és kaposvári Sybill-ben primadonna. Nem könnyeinkre utazik. Szívszaggatóan egyszerű. Egy nagy olasz tragikus mondta pályája végén, még mindig fiatalkori szerepében mutatkozva: A parókák nem őszülnek!

Vége fél tízkor.