Zappe László : Hol van Dél?

Biljana Srbljanovic: Sáskák - kritika

Biljana Srbljanovic, aki 1970-ben Stockholmban született, ám 1995-ben Belgrádban diplomázott, harcias politikai közszereplő. A Katonában most bemutatott darabján ez első pillantásra nem tűnik föl. Ajánlatos legalább a műsorfüzetből tájékozódnia annak, aki valamelyest is sejteni szeretné, mit is lát majd. Ettől ugyan még nem biztos, hogy igazán közel jut a darabhoz, és megérti sikerének titkát. Kettős szűrő óvja ettől a pesti nézőt. A mű maga is rejtőzködik, hiszen azt igyekszik megfogalmazni, ahogyan a politika, a történelem, az élet legfontosabb dolgairól a szerbek hallgatnak. Mi pedig még az elől is becsukjuk szemünk-fülünk, amiről beszélnek, hacsak nem az ottani magyarságot érinti.

A Sáskák című darab köznapi magánéleti bajokat soroló, hol szellemes, hol közhelyes, hol vicces, hol drámai jelenetek sorának látszik. Egy szelet az életből, amely éppen azért tetszik érdektelennek, mert nagyon is ismerős. Az egyik lakásban három nemzedék él folyamatos súrlódásban, a másikban középkorú nő képtelen megértetni magát váratlanul odalátogató anyjával, a harmadikban magányos öregember szeretne kudarcos életére gyógyírként elismerést kicsikarni, a negyedikben öntudatlanul vegetáló apját kelletlenül pátyolgató férfi él, egy szórakozóhelyen meg öregedő médiaszemélyiség találkozgat egy már nem éppen fiatal sminkeslánnyal. Lassan kiderül, mind egy társaságba tartoznak, múltban és jelenben kapcsolatok szövevénye fogja össze őket.

Kellemetlen történelmi és politikai emlékek bukkannak elő és tűnnek el a kívánt feledés homályába. A lényeges dolgok az idegekben, a tudatalattiban bujkálnak. A tévében időjárás-jelentést előadó aszszony nem tudja megmutatni, hol van dél. Dél ugyanis ott van, ahol egykor rendőr férje lelőtt két civilt. Rezes Judit magánszámot remekel a tévéparódiából. Szimbolikus, sugallatos figurának tetszik még olykor a sminkeslány, aki azt állítja, hogy szájról tud olvasni, de valószínűleg a lelkekbe és a zsigerekbe is belelát. Máté Gábor rendezése és Pelsőczy Réka finom alakítása mintha szándékosan átsiklana a különleges képesség felett. A lány egyszerűségét, természetességét hangsúlyozza. Szép, szellemes gondolat lehet, hogy a kínokat mesterkélt viselkedés alá rejtő világban a természetességhez természetfeletti adottság kell. Csak éppen nem nagyon jön át a rivaldán.

A pesti nézőnek hiába bökik ki végül is, mi történt Délen, sőt a műsorfüzetben is hiába olvassa el a szerző szenvedélyes szavait, nem fogja személyesen megérinteni, hogy "sokan vannak, akik súlyos bűnöket követtek el, de nem beszélünk róla... Egyetlen konspirációs háló az egész. Az ember jobb szereti nem tudni, hol van Dél." A pesti néző a Katona szokott erősségét unja vagy élvezi: a pompás mikrorealista kivitelt, a gondosan kidolgozott játékot. Khell Zsolt praktikusan rideg-ronda terében a feliratok fölöslegesen írják le, hol vagyunk, olykor meg poénosan kotyognak bele a szövegbe, viccesen nyomatékosítva az amúgy is nyilvánvaló hazugságokat. Füzér Anni találó ruháiban azonban érdekes emberek láthatók. Elek Ferenc jámbor-félénk gyilkos, Jordán Adél igazi komisz kölyök, Haumann Péter kiöregedett fontos ember, Lengyel Ferenc fontoskodó fontos ember, Ujlaki Dénes sértett, öreg vesztes, Takátsy Péter művi életélvező. Bodnár Erika és Olsavszky Éva virtuózan adja elő anya és lánya egymás mellett elbeszélő kettősét,

A Katona ismeretterjesztő évadot tartott. A Notóriusok sorozat alapos színháztörténeti leckéket adott. A Sáskákból meg legalább megsejthetünk valamit arról, hol van
Kun Vilmos a vegetáló aggastyán egy-egy hördülésével többet mond, mint amit róla a szerző tudat.

A Katona ismeretterjesztő évadot tartott. A Notóriusok sorozat alapos színháztörténeti leckéket adott. A Sáskákból meg legalább megsejthetünk valamit arról, hol van Dél.

Népszabadság, 2008. május 19.