Sisso kritikája
Lány, kertben - kritika
A színházi pince előterében családi fotók: Bozsik Yvette, a darab koreográfusa és rendezője egy hajdúszoboszlói kertben, amikor olyan nyolcéves lehetett. Az előadás főfigurája, a szakadt kis balerinarém, a zseniálisan táncoló és színészkedő Hasznos Dóra nagyon hasonlít arra a kislányra, persze nem is véletlenül. Bozsik Yvette családi legendáriumát láthatjuk a színpadon bizarr fizikai performanszokkal, meghökkentő színpadképekkel, tánccal, kevés szöveggel, sok zenével körítve, posztmodern kabarérevüként. A nyitóképben megjelenő, hűtőszekrényből nassoló, meztelen, pocakos Szabó Győző mozdulatain könnyesre nevetjük magunkat, majd fél órával később - amikor már túl vagyunk a szadista tanáron, a pedofil nagybácsin, a láncfűrészes diszkón és a némafilmbe csomagolt szerelmi történeten - ugyanezen a kimerevített képen már sírni is tudunk.
Egyszerre több helyen zajlik a műsor, a háttérszínpadon retro családi nappali van berendezve, elképesztő tárgyak között jönnek-mennek a rokonok, peregnek a képek, szinte film az egész, ami nyilván Iványi Marcell társrendezőnek is köszönhető. Elöl van a kert, ott sejlenek fel a horrorisztikus emlékképek, a műnövények között tisztázódnak a traumák: a gyermek, az ifjú és a felnőtt szemével egyszerre, megbocsátón. A kelet-európai családtörténet világméretűvé tágul Keresztes Tamás és Jean-Philippe Heritier zenei válogatásával, amelyben jól elfér a hazai örökzöld, az olasz sláger vagy Nina Simone. A társulat egyetlen tagján sem lötyög a szerep, de külön kiemelnénk Tallós Andrea libidófixált, láncdohányos díva-anya figuráját, Szacsvay László állandóan daloló nagypapáját, és nem utolsósorban Rajkai Zoltán bénán maníros frankofón tánctanár keresztapáját.
Mindenkinek látni kell, aki tudni akarja, mi a feltétlen (gyermeki) szeretet és a felhasználóbarát színházi forradalom.
Narancs XXI. évf. 9. szám - 2009-02-26