A Barbárok egy isten háta mögötti orosz kisvárosban játszódik, ahol még vonat sem jár. A vidéki városba vasutat építeni érkezik két mérnök. A kisváros világa a szűkösségen belül nagyon is finoman tagolt, a látszólagos idillt bonyolult hatalmi, érdek- és érzelmi viszonyok hálózata tartja fönn úgy-ahogy. E kisvilághoz képest mégiscsak az orosz nagyvilágból érkező két markáns egyéniség gátlástalanul összekuszálja és szétszaggatja az életviszonyok hálóját. A haladás-mitológia jegyében a „mérnök―vasút―régit legyőző új” szimbolikussá összekapcsolódó fogalmait illetően Gorkij lerombolja az illúziókat: az az új, amelyet ezek a technokrata figurák képviselnek, emberi ürességet rejt, éppen az emberi kapcsolatok és életproblémák tekintetében az újat képviselő emberek minden helyzetben megbuknak, s úgyszólván csak rombolni képesek. Úgy viselkednek, mintha vadak földjére érkeztek volna ― ők azonban barbárok. Gorkij drámáira kezdettől fogva hatással voltak az általa csodált Csehovéi. A Barbárok mégis különbözik a Csehov-drámáktól: olyan fekete szatíra, amilyen a sajátos (sőt talányos) csehovi „komédiák” élességét és pesszimizmusát is messze fölülmúlja.

Utolsó előadás

2010. április 31.