színlap
| Maxim Gorkij: Barbárok |
|
| Cserkun, Jegor Petrovics, mérnök: | Nagy Ervin |
| Anna Fjodorovna, a felesége: | Tenki Réka |
| Ciganov, Szergej Nyikolajevics, mérnök: | Máté Gábor |
| Bogajevszkaja, Tatjána Nyikolajevna, háztulajdonosnő: | Szirtes Ági |
| Ligyija Pavlovna, az unokahúga: | Jordán Adél |
| Redozubov, Vaszilij Ivanovics, polgármester: | Ujlaki Dénes |
| Grisa, Redozubov fia: | Elek Ferenc |
| Kátya, Redozubov lánya: | Tar Renáta m.v. |
| Pritikin, Arhip Fromics, kereskedő: | Takátsy Péter |
| Pritikina, Palageja Ivanovna, a felesége: | Pelsőczy Réka |
| Monahov, Mavrikij Oszipovics, pénzügyőri szemlész: | Fekete Ernő |
| Monahova, Nagyezsda Polikarpovna, a felesége: | Ónodi Eszter |
| Golovasztyikov, Pavlin Szaveljevics, kispolgár: | Bán János |
| Drobjazgin, hivatalnok a pénzügyőrségen: | Kovács Lehel |
| Dr. Makarov: | Kocsis Gergely |
| Veszelkina, a postamester lánya: | Pálmai Anna |
| Rendőrfőnök: | Szabó Győző m.v. |
| Ivakin, méhtenyésztő: | Szacsvay László |
| Lukin Sztyepan, diák, Ivakin unokaöccse: | Dankó István |
| Gogin, Matvej, falusi legény: | Kovács Ádám m.v. |
| Sztyopa, Cserkunék szobalánya: | Tóth Anita |
| Dunya férje, kétes figura: | Rajkai Zoltán |
| Fordította: | Gábor Andor |
| Díszlet: | Khell Zsolt m.v. |
| Jelmez: | Szakács Györgyi m.v. |
| Világítástervező: | Bányai Tamás m.v. |
| Zene: | Kákonyi Árpád m.v. |
| Dramaturg: | Fodor Géza |
| A rendező munkatársa: | Tiwald György |
| Rendező: | Ascher Tamás |
A Barbárok egy isten háta mögötti orosz kisvárosban játszódik, ahol még vonat sem jár. A vidéki városba vasutat építeni érkezik két mérnök. A kisváros világa a szűkösségen belül nagyon is finoman tagolt, a látszólagos idillt bonyolult hatalmi, érdek- és érzelmi viszonyok hálózata tartja fönn úgy-ahogy. E kisvilághoz képest mégiscsak az orosz nagyvilágból érkező két markáns egyéniség gátlástalanul összekuszálja és szétszaggatja az életviszonyok hálóját. A haladás-mitológia jegyében a "mérnök―vasút―régit legyőző új" szimbolikussá összekapcsolódó fogalmait illetően Gorkij lerombolja az illúziókat: az az új, amelyet ezek a technokrata figurák képviselnek, emberi ürességet rejt, éppen az emberi kapcsolatok és életproblémák tekintetében az újat képviselő emberek minden helyzetben megbuknak, s úgyszólván csak rombolni képesek. Úgy viselkednek, mintha vadak földjére érkeztek volna ― ők azonban barbárok. Gorkij drámáira kezdettől fogva hatással voltak az általa csodált Csehovéi. A Barbárok mégis különbözik a Csehov-drámáktól: olyan fekete szatíra, amilyen a sajátos (sőt talányos) csehovi "komédiák" élességét és pesszimizmusát is messze fölülmúlja.
Bemutató: 2008. november 14. Katona
kritikák
Tarján Tamás, kultura.hu, 2008. november 15.
Zappe László, Népszabadság, 2008. november 17.
Bán Zsófia, revizoronline, 2008. november 21.
Koltai Tamás, Élet és irodalom, 2008. november 21.
Csáki Judit, Magyar Narancs, 2008. november 27.
külföldi kritikák
Barbárok
A Barbárokban ábrázolt Verhopol városkát Ascher Tamás mai provinciává változtatja. Itt keveset gondolkodnak és sokat isznak: az asztalok üvegekkel vannak telerakva. Lecsúszott lumpen ténfereg (Rajkai Zoltán) elhízott arcán kék foltokkal, lányának Sztyopának (Tóth Anita) fél szeme hiányzik. Az itteni férfiak egy emberként Nagyazsda Malahovára vágynak (Ónodi Eszter) egy nagyon közönséges nőszemélyre aki, izléstelen ruhákat hord és dús hónaljszőrzete van. A komolyabb dámák sem kevésbé faragatlanok. Az öregedő Pritikina (Pelsőczy Réka) idült mosollyal az arcán tipeg a színpadon, a fiatal Kátya Redozubovának a rendőrségen lenne a helye. Doktor Makarov örökké részeg bajkeverő (Kocsis Gergely), a kupec Pritikin (Takátsy Péter) jókedvű bunkó, aki időről időre boogie-woogie-t áncol túláradó életkedvében. A verhopli vasútépítést irányító mérnökök Ascher Tamás darabjában ugyanilyenek. Ciganovot a magyar színház egyik csillaga, Máté Gábor játssza. Az első felvonásban még megőrzi tartását – méltóságteljes, gúnyos dandy-nek látjuk, de a szín változásával részeges, elhanyagolt fecsegővé változik, aki meztelen testére ing nélkül veszi fel a zakóját. Cserkun mérnök tovább tartja magát. Nagy Ervin nagyon jóképű, az általa alakított Cserkun a darab elején úgy jelenik meg, mint aranyfürtös Apollón a nem hozzá illő társaságban. Jól Illik hozzá Ligyia (Jordán Adél) elegáns amazonruhájában. De ők is belesüllyednek a provinciális barbárság mocsarába.
Ascher Tamás nem rejti el a mizantrópiát. Míg Gorkij az eszmék drámáját írta meg, a régi és az új világnézet összeütközését, addig Ascher Tamás nem hisz abban, hogy az eszmék hatással lennének az emberekre, akik lélekben törpék.
Andrej Bronyin, Kommerszant
díjak
POSZT, 2009
- Legjobb rendezés: Ascher Tamás (megosztva: Jógyerekek képeskönyve)
- Legjobb díszlet: Khell Zsolt (megosztva: Istenítélet)
- Fidelio Est Díja - Legjobb 30 év alatti színésznő: Tenki Réka
Vastaps-díj, 2009
- a legjobb női főszereplő: Jordán Adél (Barbárok, A hős és a csokoládékatona)
- a legjobb férfi mellékszereplő: Kocsis Gergely (Barbárok, A hős és a csokoládékatona)
A Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának Színházi Díja, 2009
– a legjobb rendezés: Ascher Tamás
– a legjobb női alakítás: Ónodi Eszter
Színikritikusok díja 2008/2009
– a legígéretesebb pályakezdő: Tenki Réka