színlap

Férfi: Gáspár Sándor m.v.
Nő: Ónodi Eszter
Srác: Mészáros Béla
Vállalkozó: Horváth László Attila m.v. / Bezerédi Zoltán
Rövidgatyás: Fekete Ernő
Hajléktalan: Kocsis Gergely
Öregember: Kun Vilmos
Öregasszony: Máthé Erzsi
Törzs: Elek Ferenc
Rendőr: Kovács Lehel
Koccanó: Máté Gábor
Belemenő: Szacsvay László
Védőnő, Hajlott hátú asszony: Tóth Anita
Naccsága: Bodnár Erika
Feleség: Molnár Erika m.v.
Kamionos: Bán János
Kismama 1: Pelsőczy Réka
Kismama 2: Pálmai Anna
Idegenvezető: Vajdai Vilmos
Segédmunkás, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető: Keresztes Tamás
Segédmunkás, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető: Dankó István
Segédmunkás, Ételszállító, Turista, Tüntető, Térítő: Takátsy Péter
Segédmunkás, Ételszállító, Maffiózó, Turista, Bőrfejű, Tüntető: Nagy Ervin
Segédmunkás, Ételszállító, Turista, Tüntető, Térítő: Rajkai Zoltán
Díszlet: Khell Csörsz m.v.
Jelmez: Szakács Györgyi m.v.
Dramaturg: Fodor Géza
A rendező munkatársa: Tiwald György
Rendező: Zsámbéki Gábor
160 perc, egy szünettel

 

 

Az előadás támogatója
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,
a Nemzeti Kulturális Alap
és az Antenna Hungária

A Koccanás, ez a keserű komédia igazi "Zeitstück" - benne minden történés kiindulópontja pontosan ismerős valamennyiünk számára mindennapi életünkből, csak éppen - a komédia természetének megfelelően - minden elszabadul, felnövekszik, már-már hagymázassá válik benne, de legőrültebb pillanataiban is tökéletesen nyilvánvaló napi tapasztalataink számára. Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító. Spiró György ezzel a műfaj leglényegesebb hagyományát aktualizálja életünk tényeinek színpadra transzformálásával.

képek

Koncz Zsuzsa képei

díjak



Színikritikusok Díja, 2003/2004

- Legjobb új magyar dráma: Spiró György