2×05: Klónozni, klónozni
Amikor a Thália Humorfesztiválján szembesültem vele, hogy nem is A Gondnokság valamiféle különkiadását, hanem az előző rész ismétlését fogjuk látni, gondoltam, szóvá teszem majd csalódottságomat, de az az ismétlés olyan remekre sikeredett – nem pontosabbak voltak a színészek, hanem üdítő magabiztossággal fürdőztek a kiérlelődött, már begyakorolt szituációkban –, hogy ha valaki számon kérné a csalódottságot, tuti letagadnám. De még ezek után sem mertem volna még legmerészebb álmaimban sem gondolni, hogy ennyire perfekt epizód vár ránk: jó ritmusban pörög a storyline, sorjáznak a kidolgozott és kigondolt konfliktusok, a közéleti poénok úgy ülnek, hogy attól nevettében kettéfekszik a közönség, és egy-egy jól kiérlelt pillanatban még szívet és libidót ápolni is marad idejük a Gondnokoknak. Szóval tényleg csúcsra jár a sorozat.
A Gondnokság estéin meglepő könnyedséggel lehet elterülni a Kamra nézőterén, a főcímet nézve most már ha akarnánk, se lehetne szabadulni attól a gondolattól, hogy olyan mintha moziban vagy a gép előtt néznénk egy sorozatot, tényleg már csak az hiányzik, hogy az előtérben magunkhoz vehessük a hozzávaló kukoricát és kólát – ez esetben talán még nem is lenne színházidegen. És igen, ezt most messzemenően pozitívan értem: ritka kellemes egy hangulata van. Az új epizód pedig képes erre rápakolni még egy lapáttal. Azt hiszem, az alkotók már az első percekben megvettek mindenkit: Zsolti papnak öltözve lép ki a transzportálóból, frissen érkezve a Vatikánból, ahol éjt nappal át téve szívszakajtotta a bíborosokat, hogy legyenek szívesek Erdő Pétert pápává választani – az eredményt egyelőre nem tudjuk. Aztán még a TEKrajtaüt egy forgatáson, hogy lefoglaljon fegyvereket – a fegyverláda pedig álca: a Gondnokok így juttatják be a kicsinyítő kettőt a Gellért-hegybe –, kiderül, hogy a székelyzászló-botrány is miattuk, illetve az elveszett király miatt robbant ki, szóval ma végre ismét arcátlan mennyiségben bombáznak minket a közéleti célzások, a diáktüntetések pedig az egyik fő dramaturgiai szervezőerőt adják. Gyakorlott sorozatnézőknek talán mondani sem kell, hogy az egyetemfoglalás is csak egy Gondnokság-csel, de az, hogy a tüntetések egyik fő szervezője valójában egy, az ősmagyarok által tervezett robot, akit BR2-nek hívnak, na az igazán nagy dobás. Ennél nagyobb talán csak az, hogy az aktivisták tényleg aktivisták, ráadásul az aktivisták szóvivője, Barabás Richárd játssza BR2-t (innen ugye a név), és ebbe a játékba még az is belefér, hogy az epizód erejéig a tévéfelvételek ügyes újravágásával effektív lökötté tegyék őt (a színész készségesen szállítja is az érveket és problémákat automatikusan lökő Haha-aktivistát) – mindez pedig csak azért, hogy a tüntetők elég nagy tömeget képezzenek, ha szökni kell a Gellért-hegyből.
Ugyanis mára odáig fajult a Mátyás okozta probléma, konkrétan az ősszülők gyermekének elrablása, hogy a Gondnokok egy nagyszabású akciótervvel behatolásra készülnek. Előtte persze elpróbálják ezt a behatolást, hol akciófilmbe, hol inkább erotikus filmbe illően, merthogy a két gerlepár, Vera és Zsolti, valamint Emőke és Endre már megunta a romantikus évődést, és nem kicsit csaptak bele lecsóba, szerelmi légyottokra alkalmas terekért újra feltérképezve a bázist, ami pedig nem rest zajosnak lenni ezektől a légyottoktól. A furcsán elcsúszott ruhaneműktől pedig látványosabb a sorozat mint valaha – és nyugodtan lehet mindebben még élvezkedni, hiszen az alkotókat nem kapja el a gépszíj: minden kis célozgatás a jóízlés keretein belül marad (persze Gondnok-léptékben, ami már önmagában is abszurd).
Csak, hogy lássuk, ősmagyarjaink azért néha képesek megoldani a problémákat is, végre kiszabadul a csecsemő a Gellért-hegy gyomrából, Mátyás Fekete seregének karmai közül. De nem úgy, mert időközben Endre király, Virággal karöltve – aki az előző rész óta perfekt Gondnok lett – megszállja a bázist, hogy a különféle, a James Bond kütyüket messze felülmúló, a szovjet elektronikát újraértelmező Gondnok kütyükkel felszerelkezve kiszabadítsák lányukat. Lényeg, a lényeg, Endre végül bajba kerül, a Gondnokok egy titokzatos táska kíséretében segítenek neki kiszabadulni, de hát az igaz magyarok királyát ugye nem olyan fából faragták, az asszonnyal kijátssza a Gondnokokat, és megszöknek, a nagy felfordulásban pedig egy elfogott TEK-es megszerzi a vibroiront és közvetlen lőtávolságból belelő vele Attilába.
Dankó István igazi, giccsesen megható hattyúhalált szervíroz Attilának; Kocsis Gergely félnótás vezérgondnoka megmutatja szerelmes arcát, és kiderül, hogy Endre egy nagyra nőtt, szexmániás tinédzser; Borbély Alexandra nagyon extravagáns akcióhősnő: miközben két MP5-össel flangál a színen, még Endrét sem rest szenvedélyesen kanapénak dönteni. Vera végre kitör az aktakukacok poros hétköznapjaiból, amihez Pálos Hanna szemérmetlenül szórja is a kielégült tekinteteket és vigyorokat, Ötvös András Zsoltija ezúttal az ultramagyar focihuligán – az a pillanat se semmi, amikor Zsolti kimegy a diákfórumra provokálni egy keveset, „Ami nektek rög, az nekünk a hazánk” és hasonló jelszavak kíséretében – és a nőket döngető szenvedélyes dúvad között váltogat, Rajkai Zoltán Rambo-külleméhez ma egy töltényöv is társul, miközben hidegvérű profiként menti meg lányát – kijár majd egy casting a Die Hard 6-hoz –, Rezes Judit magabiztosan fedezi fel a Gondnok-létbe beletanuló Virág bizonytalanságait, Mészáros Béla Taksonyának meg csak nem sikerül meggyőznie a Gondnokokat különleges képességéről, emellett rendesen megalszik a tej a szájában – nem mellesleg ezzel az alkotók sok, az idővisszacsévélés adta dramaturgiai kérdést is el tudnak mosni (például, hogy Taksony miért nem pörgeti vissza az időt mindig, amikor baj van?).
Egyedül a nagy akciójelenet elején ül le picit az epizód, de hát annyi baj legyen, mert közben nem kevés izgalommal hoznak újra izgalomba minket a Gondnokok: miközben nyakukon Mátyás bús hada, a saját királyukkal is hadban állnak, aki ráadásul lelépett az újszülöttel, sőt ismét elvész egy ősmagyar: mint fentebb írtam, Attila végleg kileheli a lelkét. Persze egy tisztességes szappanban nem lehet csak úgy meghalni (kevés olyan tökös sorozat van, amelyben meg merik ölni a főbb szereplőket): kinyílik a titokzatos táska, és kiderül, hogy abban az Ősanya és Ősapa gyermeke alszik, ráadásul a csecsemő Attila klónja helyébe feküdt oda, akit éppen Virág ringat. Bár zárásként izgalmasabb lett volna egy cliffhanger, közvetlenül valahol Attila halála után – hiszen így sok feszültség feloldódott –, azért ez a mai rész tényleg nem volt semmi, ilyen a szinte hibátlan theatertainment. Kijárna egy ismétlés a következő rész előtt – mondanám, hogy majd Taksony visszacsévéli az időt, de akárhogy próbálta, maximum tíz másodperc ment neki.