1x07: A Septagon-jövő
Minden serial eljut előbb-utóbb oda, hogy ha már kitunkolták a forgatókönyvírók az alapszituáció adta lehetőségeket (doktor House pl. a huszonhetedik lupust is kipipálta, és a Vészhelyzet is túl van a negyvenkettedik tömegszerencsétlenségen), akkor főhőseink magánéleti viszontagságai egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a műsoridőből. Így téved Jockey Ewing akaratlan feleségkeresőbe a vadregényes Vadnyugatra, így lesz Green doki rákos, és így szövődik románc House és Cuddy között. A Gondokság sem tehet mást: behódol a klisék szabta életgörbe törvényeinek, és az Ősanya, az Ősapa, a Kossuth tér átrendezése és a Földindulás bemutatója mellett megtudunk még többet Endre és Attila, Virág és Feri, valamint Endre (nem a ) és Ősanya megható, szép és emberi kapcsolatáról.
Ám még mielőtt elkavarodnánk a szappanoperai klisék mega-hatásfordulataiban (a megfelelően lágy dallamok kíséretében), nem sokkal az előző részek obligát felidézését követően Endre kérdezi hevesen, miután a szemszippantó okozta tudatkiesésből 18 nap után ismét magukra eszméltek a Gondnokok: „Még köztársaság vagyunk?” A kérdés jogos: tizennyolc nap hosszú idő a magyar rögvalóság talaján, ennyi idő alatt lehetnek doktorokból nemdoktorok, oligarcházókból oligarchák, kisgazdákból nagygazdák, szóval sok minden megtörténhet. De nem baj! Az Anjouk elégtek a Gondnokság pincéjének védelmi rendszerében, és Tulassay Tivadart is sikerrel mondatták le az Árpád-házi magyar vér hős védelmezői. Már tényleg csak az a kérdés, hogy Junioron kívül van-e még Anjou-bérenc a Gondokság szupertitkos berkein belül?
Igaz, ez a kérdés fel sem merül senkiben, amíg mindenki boldogan konstatálja, hogy ugyan nem tudják, az eszméletlenség alatt vajon megtörtént-e az Ősanya és az Ősapa szent kamatyolása, de a békésen társasjátékozó pár mindenképpen azt a látszatot kelti, hogy ha még nem is, de nemsokára megesik, aminek meg kell. Ám a Gondnokok nem élhetnek a kételyek között. Endre (nem a ) közbeavatkozik a békés társasjátékba, hogy addig társai egy esetleges összemelegedés csalhatatlan nyomait keressék a helyszínen. Csakhogy Endre mintha túl kedves lenne az Ősanyához, és a Paulay Ede utcai teátrum goj motorosoktól ölelt nézőterén nem rest megmutatni az Ősanyának a 7 fogást: Álmos, Előd, Ond… Éppen időben érkezik Endre, még szerencse… Hát hogy lesz ebből Nemzeti Septagon, ahonnan a magyarok irányíthatják majd a világot???
Ismét a közéleti poénok csattannak a legnagyobbat. Örvös András és Mészáros Béla az Új Színház új, bőrkabátos közönségének könnyed karikatúráját remek érzékkel festi fel, de Rajkai Zoltán prezentációja a Kossuth tér átrendezéséről, amelyben hét Parlament öleli körül az újdonsült Hősök terét (ma Kossuth tér), ugyancsak remekül illeszkedik a nem létező hungaro-sci-fi műfajába. Pálos Hanna (Virág) a 24 című sorozat Chloejának egy expresszívebb kiadása, őszinte lelkesedéssel klimpíroz a klaviatúrán, és átéléssel veti bele magát a magánéleti krízisbe, amelynek során a legnagyobb naivitással becsmérli láthatatlanná zsugorodott szeretőjét méretbeli problémái miatt. Kocsis Gergely Endreként rokonszenves dilettantizmussal hozza meg a Főgondnok döntéseit, Dankó István Attilaként pedig a főműsoridős romantikus drámák ihletettségével követeli bátyja azonnali kitálalását anyjuk és apjuk ügyében, és felettébb nem örül annak, hogy bátyja volt olyan ganéj, és halottnak hazudta őt.
Nehéz is Laboda Kornél dramaturg, valamint a rendezők, Kovács Dániel és Dömötör András dolga, mert bár kifogyhatatlannak tűnik a politikai abszurd, mégis nehéz nem önismételni a poénokat. Pedig úgy tűnik, megérné egy kicsit jobban kitunkolni a grasszáló közéleti debilitást, mert a jelek szerint ahhoz sokkal nagyobb kedv és sokkal több ötlet társul, mint a tévés klisék és a drámai közhelyek kiforgatásához. Persze egy sorozatnál nem könnyű újra és újra az alapszituációból kisajtolni az újat, de hallhatóan érzékenyebben reagál erre a közönség, amelynek tagjai talán azért is jönnek ide, mert a Sufni per pillanat az egyetlen hely, ahol érzékenyen, stílusosan, könnyeden, személyeskedés és rosszindulat nélkül, jó humorral és magas szakmai színvonalon űzik a közéleti kabaré egy sajátos formáját, amelynek nyilvánvalóan mára már törzsközönsége is lett. Abból kiindulva pedig, hogy a mai cliffhanger azt hagyta megválaszolandó kérdésnek, hogy a Gondnokok hogyan fogják megoldani a költözködés viszontagságait (hiszen Anjouk mászkálnak ki-be a Gondokságból és az Anjouk Nagy Kunja – Olsavszky Éva játssza, a Nagy Kunt a korábbi epizódokban formáló Kun Vilmos felesége – feltámasztotta hamvaikból alattvalóit), nem valószínű, hogy az évad utolsó részében pont kerül a történet végére. (Az utolsó, szezonzáró epizód a Katona nagyszínpadán lesz, május 26-án, ezt egy vetítésmaraton vezeti fel a Puskin moziban, ahol az összes eddig játszott epizód látható lesz.)
Alapanyag, úgy tűnik, eztán is akad majd bőven, de ne rohanjunk még ennyire előre, hiszen még nincs vége az évadnak, az is lehet, hogy a magyar világuralom néhány héten belül bekövetkezik, és a Gondnokok végre elfoglalják méltó helyüket a Földön, immár a magasságos Septagonban, és nem a Jégbüfé alatti kis pincében.