A DoKlub keretein belül 16-35 éves fiatalokkal játszunk, alkotunk, gondolkodunk és beszélgetünk a minket körülvevő világról.
Az évad során a közösségépítés mellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerkedjünk a dokumentumszínházzal: egy olyan közösségi projektbe vágjuk a fejszénket, amelynek a keretein belül kutatás és színház kéz a kézben járnak. Saját és talált tapasztalataink, különféle dokumentumok és a színházi alkotás eszközeinek segítségével szemlélődünk és vizsgálódunk. Fő témánk a nyelv és a gondolkodás, a nyelv és az előítéletek viszonya – a pontos kutatási kérdéseinket, irányainkat közösen találjuk és határozzuk majd meg.
Az évad végén pedig egy munkabemutató formájában ismerőseink elé tárjuk munkánk gyümölcsét.
Kiknek szól: 16-35 éves korosztály
Akikkel közösen alkotunk: Tóth Dorottya Berta, Vági Eszter
A program időpontja: Csütörtök 18:00-21:00
Miről szól a közösségnek (a résztvevők visszajelzései):
„Csütörtökön este hatkor találkozunk!"- hangzik el a mondat és elönt valami megmagyarázhatatlanul jó érzés. Tartozni egy közösséghez, ami elfogadó, szabad, nyitott, kreatív, játékos, motiváló, ahol mindenki ugyanazt képviseli - emberséget, kölcsönös tiszteletet és a játék szeretetét - számomra biztonságot és olyan hajtóerőt jelent, aminek hatására az élet minden területén gördülékenyebben ívelek át az akadályokon.
Ha kritikát kéne megfogalmaznom (mivel ebből a célból írom ezeket a sorokat) az nem a klub vagy a Katona felé szólna, hanem egy felsőbb irányító felé, miszerint megállhatna kicsit az idő csütörtökön este hatkor.
Hálás vagyok, hogy itt (ott) lehetek.”
„A csütörtöki csoport egy olyan klub, ami benyel, és nem nagyon akar kiköpni. Rengeteg színes egyén tarkítja, és ezért bárki belefér. Az első pár alkalommal összecsiszolódott a társaság, szerintem azért, mert az emberek sok kíváncsisággal és empátiával jöttek. Játszunk, de inkább rengeteget gondolkozunk olyan témákban, amik megmozgatják a társaságot. Kezdetekben beszéltünk a viccről, arról, hogy mi az a vicc, mi lehet vicc és mi az, ami már nem vicces. Kiderült, hogy páraknak elég sötét humorérzéke van. Volt olyan házink, hogy keressünk napközben felháborító mondatokat, képeket, ezeket aztán megosztottuk egymással. Csináltunk egy jelenetet, egy anyáról, aki előléptetést kapott a munkájában, de a családja nem támogatja. Három csoport, három teljesen más módon dolgozta fel azt a szöveget, amit az egyik klubos megírt egy imprózás után. Mindenkinek van kötődése a színházhoz, ami azért hasznos, mert van mit kibeszélni a Fahéjban klub után. Szeretjük egymást és azt is, amit csinálunk, én úgy érzem.”
GALÉRIA
