1969-ben végezte el a Nemzeti Színház stúdióját, és a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Dolgozott a veszprémi Petőfi Színházban, a győri Kisfaludy Színházban, a Bartók Gyermekszínházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1981-től a Nemzeti Színház tagja lett. 1982-ben, alapító tagként szerződött a Katona társulatába. Robusztus alkata, remek humora elsősorban karakterfigurákban érvényesül kitűnően.
Jelenleg a Katona következő előadásaiban szerepel
Tersánszky J. Jenő - Grecsó Krisztián: Cigányok - Vendéglős
Molière: A mizantróp - A Becsületbíróság tisztje
Słobodzianek: A mi osztályunk - Władek
Henrik Ibsen: A nép ellensége - Morten Kiil
Ödön von Horváth: A végítélet napja - Vendéglős
Korábbi szerepei a Katonában
Gozzi: A szarvaskirály – Brighello; Dumas: A három testőr – Porthos; Bulgakov: Kutyaszív – Fjodor; Schwajda: A szent család – a nagyfiam; Shakespeare: Ahogy tetszik – Charles; Shakepeare: Julius Caesar – Casca; Shakespeare: Szentivánéji álom – Égeus; Brecht: Turandot – Fe Csu; Jarry: Übü király – Poszomány kapitány, a medve; Gogol: A revizor – rendőrkapitány; Spiró: Csirkefej – törzs; Pirandello: Az ember, az állat és az erény – Perella; Wedekind: Lulu – Rodrigo Quast; Valle-Inclán: Lárifári hadnagy felszarvazása – Don Gabino Campero; Grumberg: Szabad zóna – Paul; Arden: Élnek, mint a disznók – rendőrőrmester; Örkény: Kulcskeresők – Fóris; Caragiale: Az elveszett levél – Zaharia Trahanache; Shakespeare: Szeget szeggel – Vincentio; Parti Nagy Lajos: Mauzóleum – Rigó János; Molière: A fösvény – Anselme; Shakespeare: A vihar – Alonso; Molnár: Játék a kastélyban – A lakáj; Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról; Schnitzler: Távoli vidék – dr. von Aigner; Weöres: Szent György és a Sárkány – Athanas; Dosztojevszkij: Az idióta – Jepancsin tábornok; Szigarjev: Fekete tej – tejesember; Kukorelly: Élnek még ezek? – Manó bácsi; Papp–Térey: Kazamaták; Shakespeare: Troilus és Cressida – Agamemnon; Ödön von Horváth: Mit csinál a kongresszus? – Régimódi küldött; Nestroy: A talizmán – Dugaszi, sörgyáros; Goldoni: A karnevál utolsó éjszakája - Bastian, selyemkereskedő; Gorkij: Barbárok - Redozubov Vaszilij Ivanovics, polgármester; Srbljanović: Sáskák – Simić úr; Ödön von Horvát: Mesél a bécsi erdő - Mister; Weöres: A kétfejű fenevad - Korbách Farkas, magyar úr; Hocher, osztrák tábornok; Polgár; Gustave Flaubert - Forgách András: Dilettánsok - Mesélő (hang), Ion Luca Caragiale: Farsang - Misu.
További fontosabb szerepei
Mrozek: Tangó – Edek (Szigligeti Színház); Brecht–Weill: Háromgarasos opera – Bicska Maxi (Nemzeti Színház); Bródy: A medikus – Adolf; Shakespeare: Lear király – Kent gróf (Miskolci Nemzeti Színház); Shakespeare: IV. Henrik – Falstaff; Shakespeare: Sok hűhó semmiért – Galagonya; Ruzante: Csapodár madárka – Tonino; Scserbacsov: Dohányon vett kapitány – Péter cár; Göncz Árpád: Pesszimista komédia – Gebhardt; Goldoni: A hazug – Pantalone; Molnár: Az üvegcipő – Sipos; Katona: Bánk bán (Gyulai Várszínház); Darvasi: Bolond Helga – Kampf (MU Színház); Thuróczy: Carletto – Toffolo, színész (Egervári Várszínház); Csurka: Döglött aknák – Paál Károly (Soproni Petőfi Színház); Caragiale: Farsang – Makhosz Razachesu, másként Tuskólábú (Egervári Várszínház); Osztrovszkij: Jövedelmező állás (Új Színház); Shakespeare: A makrancos hölgy – Gremio, Bianca kérője (Centrál Színház); Brecht: Násztánc (Színház-és Filmművészeti Egyetem); Synge: A nyugat hőse – Mahon, Christopher apja (Bárka Színház); Molnár: Olympia – Krehl, csendőralezredes (Játékszín); Gogol: A revizor – polgármester (Gárdonyi Géza Színház); Shakespeare: Rómeó és Júlia – Capulet (Bárka Színház); Schisgal: Szerelem,ó! (Játékszín); Örkény: Tóték – Tót (Kőszegi Várszínház); Gianotti: A vén szerelmes – Teodoro Catellini, Dianora (Kőszegi Várszínház); Kis Csaba: Esti próba (Pinceszínház); Suasunna: A kutya testamentuma (Miskolc); Zorba (Győr)
Filmjei
Molière: A fösvény (TV film)
Mauzóleum (TV film)
Margarétás dal (TV film)
Istennél a kegyelem! (TV film)
Fekete tej (TV film)
Celofánvirágok (TV film)
Nagykövet asszony (német TV filmsorozat)
Harmadik nekifutás (1973)
Kincskereső kisködmön (1973)
Hajdúk (1974)
Szerelmem, Elektra (1974)
Sztrogoff Mihály (1975)
Koplalóművész (1975) (TV film)
Amerikai anzix (1975)
Katonák (1977) (TV film)
Krétakör (1978)
Rosszemberek (1978)
Allegró Barbaró (1978)
Vasárnapi szülők (1979)
Égigérő fű (1979)
Rosszemberek (1979)
Psyché (1980)
Szívzűr (1981)
Dögkeselyű (1982)
Özvegy és leánya (1983)
Könnyű testi sértés (1983)
Barackvirág (1983) (TV film)
Délibábok országa (1983)
Uramisten (1984)
Eszmélés (1984)
Boldogtalanok (1984) (TV film)
Szerelem első vérig (1985)
Széchenyi napjai (1985) (TV film)
A nagy generáció (1985)
Lakótelepi mítoszok (1985) (TV film)
Falfúró (1985)
Visszaszámlálás (1986)
Kard és kocka (1986) (TV film)
Gondviselés (1986)
A fantasztikus nagynéni (1986)
Szamárköhögés (1987)
Dr. Minorka Vidor nagy napja (1987)
Kiáltás és kiáltás (1987)
Szerelem második vérig (1987)
Hecc (1989)
Mese a motorunkról (1989)
Nem érsz a halálodig (1990)
Találkozás Vénusszal (Meeting Venus) (1991)
Árnyék a havon (1991)
Sztálin menyasszonya (1991)
Roncsfilm (1992)
Spiró György: Csirkefej (1993) (TV film)
Sose halunk meg! (1993)
Ördög vigye (1993)
Feltámadás Makucskán (1995) (TV film)
Fantom ász (1995)
X polgártárs (Citizen X) (1995)
Szeressük egymást gyerekek! (1996)
Pub-Fiction (1996)
Mindennapi rémtörténet (1996)
Franciska vasárnapjai (1997)
A Szórád-ház (1997) (TV film)
Hosszú alkony (1997)
Carlo Goldoni: A hazug (1997) (TV film)
Premier (1999) (TV film)
Parti Nagy Lajos: Mauzóleum (2000) (TV film)
Jadviga párnája (2000)
Hamvadó cigarettavég (2001)
Szerelem utolsó vérig (2002)
Az ember, aki nappal aludt (2003)
Másnap (2004)
Világszám (2004)
Rokonok (2005)
Az igazi Mikulás (2005)
A nyugalom (2006) (TV film)
Bányató (2006)
Kalef - A Moszkva téri galeri (2007)
Szuromberek királyfi (2007)
Nyugalom (2008)
Majdnem szűz (2008)
Mire megvénülünk (TV film)
A Hortobágy legendája (2008)
Tabló (2008)
Díjai
Jászai Mari-díj (1990)
Filmkritikusok díja (3 alkalommal)
Pukk-díj (2004)
„Ha az életem első nagy pillére a börtön (56 után), a második a pályára lépés. A harmadik pillérnek azt az időt tartom, amikor megalapítottuk a Katona József Színházat. Eufórikus állapot volt. Mindenki mindenkit szeretett – legalábbis azt hittük. De szinte évadokban számlálhattam azt az időszakot is, amikor alig kaptam érdemleges feladatot. Sebaj, majd rám kerül a sor – gondoltam. Ahogy meg is történt. Hogy nem idomultam az uralkodó ízléshez? Nem is tettek annyi terhet rám, hogy hozzájuk görnyedjek. Ahogy haladnak az évek, mindinkább félrehúzódom. Van, hogy csupán azért, mert figyelek. Ha egész embert kíván a szerep, nem csinálom félkézzel. Még egy pillér akkor lesz az életemben, ha a színpadon is megmutathatom a szívemet. Az egyetlen lehetséges közeg számomra a szeretet. Akkor tudok dolgozni, lélegezni, viszontszeretni. Nemsokára vége van! Az emberi lélek örökre állhatatos marad az igazságtalansággal szemben. Ezt a színházokkal történő külső-belső intézkedésekre értem. Teljes szívemből, meggyőződésem: a színház mindent és mindenkit túl fog élni.”