Sikeresek akarunk lenni.
Mindenki a sikerre vágyik, még az is, aki nem mondja ki, vagy esetleg letagadja.
Még inkább igaz ez a művészvilágra, a filmes és a színházi élet alkotóira, akik bármire hajlandóak néhány percnyi csillogásért, még az anyjukat is eladnák egy díjért, egy interjúért, egy címlapfotóért.
A csillogást és a reflektorfényt üldözik, egy olyan világról álmodnak, ahol minden irányból a saját arcuk néz vissza rájuk, és ahol a nevüket hallják akkor is, ha nem beszél senki.
De valójában szeretetre lenne szükségük, arra az érzésre, hogy a lényed fontos egy másik ember számára, nem a szépséged, a tehetséged vagy a hangod, hanem az a komplex entitás, aki te magad vagy.
És akkor, ha valaki más is szeret, talán te is képes leszel szeretni önmagadat.
Az embernek különleges képessége, hogy nagyon könnyedén be tudja csapni magát. A legnagyobb bűneinket is megmagyarázzuk magunknak, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetnünk a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán a saját integritásunkat is feláldozzuk, majd elhozza a feloldozást.
De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Kizlinger Lilla és Biró Zsombor Aurél
Következő előadások
Az előadás jelenleg nem látható műsorunkon.
Szereplők
| Vivi | Rujder Vivien |
| Bence | Béres Bence |
Alkotók
| Díszlet | |
| Jelmez | Pattantyús Dóra |
| Dramaturg | Bíró Zsombor Aurél |
| Operatőr | |
| Vágó | Hegedüs Csenge |
| Asszisztens | Tóth Judit |
| Rendező | Kizlinger Lilla |
Kritikák
Sajtó