Fordította: Tompa Andrea

Amikor először olvastam ezt a darabot, azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha olyan helyzetbe kerülnék, hogy már nincs semmim. Csak a nagy semmi. A hideg, a fagy, és még mindig abban bíznék, hogy valaki megmondja, mi és hogy legyen. Pedig a végén úgyis egyedül maradunk. Az Ember egyedül hal meg. Csak a kérdés számomra, hogy milyen érzésekkel, gondolatokkal. Kihez imádkozunk? Istenhez, Nőhöz, Férfihoz, a Mikuláshoz, Jézuskához? Miközben a fejünk felett nagyhatalmú emberek döntenek arról, hogy háborúzzunk, a kiadásainkat csökkentsünk vagy növeljünk, szeressünk, öljünk, haljunk, gondoljunk, adózzunk. Tűrni, nyelni… Én nem ezt szeretném. Kiabálni akarok, már bocsánat…

Dankó István

Szereplők

Hópelyhecske (Ő)	Tóth Zsófia
Első katona	Béres Bence
Második katona	Lengyel Benjámin

Alkotók

Díszlet-jelmez	Kálmán Eszter és a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező hallgatói: Király Betti, Jákóhalmi Zsófi, Kovács Alíz
Zene	Hunyadi Máté
Fény-hang	Balázs Krisztián
Jelmezkivitelező	Hűgel Katalin
Videó	Nagy Réka
Asszisztens	Nagy Zsófia
Rendező	Dankó István

Munkatársak

Fodor István, Fórián Péter, Brusznyiczki János, Frankó Bence, Kovács Bálint, Kurucz András, Lakatos Dezső, Molnár László, Szabó András, Szakács László, Szalontai István, Varga Atilla, Szomszéd Máté, Mészáros László, Kántor László, Pap Miklós, Csermák Zoltán, Kovács Ildikó, Tölli Judit, Kertész Janka

Külön köszönet: Szacsvay Lászlónak

Paplanokért, párnákért köszönet Nemes Editnek.