színlap
Csak 18 éven felülieknek! | |
Fekete Ernő | |
Takátsy Péter | |
Vajdai Vilmos | |
Kun Vilmos | |
Keresztes Tamás | |
Lengyel Ferenc | |
Nagy Ervin | |
Borbély Alexandra | |
Rajkai Zoltán | |
Olsavszky Éva | |
Jordán Adél | |
Dankó István | |
Mészáros Béla | |
Rezes Judit | |
Kovács Lehel | |
Tasnádi Bence | |
Díszlet: | Bagossy Levente m.v. |
Jelmez: | Berzsenyi Krisztina m.v. |
Koreográfus: | Schmidt Áron m.v. |
Zene: | Kunert Péter m.v., Vajdai Vilmos |
Dalszöveg: | Máthé Zsolt m.v., Schönberger Ádám m.v. |
A rendező munkatársa: | Budavári Réka |
Rendező: | Bodó Viktor |
"LEDARÁLNAKELTŰNTEM" (városi falfelirat ismeretlen szerzőtől)
2011-től a Katona nagyszínpadán!
nem A per című Kafka-regény színpadi adaptációja. <p >Bár a történet gerincét az eredeti mű adja, mégsincs olyan jelenet, melybe ne nyúltunk volna bele azzal a szándékkal, hogy valami újat, hozzánk közelebb állót hozzunk létre. <p >József K.-t letartóztatják, kezdetben születésnapi játéknak, bankbéli kollégái rossz ízű tréfájának tulajdonítja a történeteket, később azonban rá kell jönnie, hogy nem erről van szó. A LEDARÁLNAKELTŰNTEM antihősének további története már mentes a dramaturgiai fordulatoktól. A bírósági létezés, a létezés bíróságának gépezete, az őt segíteni akaró nők, valamint saját rögeszméi egyre inkább belekényszerítik a harcba, melyből nem kerülhet ki győztesen, hiszen azt sem tudja, miért és ki ellen kell küzdenie. <p >József K. a procedúra közben hatalmas erőfeszítéssel süllyed egyre mélyebbre, hogy a végén, önmagából teljesen kifordulva, dalolva-táncolva asszisztáljon a kivégzéséhez. <p >Franz Kafka, miközben felolvasta A Per kéziratát barátainak, állítólag többször is nevetőgörcsöt kapott. K. is csupán ennyit tehetne önmaga védelmében, de mivel megpróbálja kijátszani a szabályokat, már el is fogadta a létezésüket. Segítség nincs, ebből a világból legfeljebb eltűnni lehetne... a kapuőrmindig figyel a kijárati ajtó mellett. <p >A LEDRÁLNAKELTŰNTEM figurái mind az elviselhetetlenség határán túl próbálják elviselni a rájuk nehezedő terheket. Komolyan venni pedig senkit sem lehet. Ebben a világban nincs fogódzó K. számára. Az ügyvédek egytől egyig elmeháborodott, erotomán véglények. A munkahelyi kollégák paranoiás roncsok. A nők széteső félben lévő "eszközök". A segíteni akarók segítségre szorulnak. A rendszer pedig, melyet a megfoghatatlan Központi Szervezet irányít, csak azt skandálja, hogy:<p >"Minden állampolgárnak egy héten egyszer legalább egy állampolgárt meg kell nyugtatnia.
Amiért az még nem nyugtatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem vigasztalt meg senkit a héten.
Amiért az még nem nevettetett meg senkit a héten.
Amiért az még nem hatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem dicsért meg senkit a héten.
Amiért az még nem szelídített meg senkit a héten.
Amiért az még nem győzött meg egy jó ügy érdekében senkit a héten.
Amiért az még nem akadályozott meg egy hiba vagy bűn elkövetésében senkit a héten.
Minden állampolgárnak egy héten egyszer
Legalább egy állampolgárt meg kell vigasztalnia.
Amiért az még nem nyugtatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem vigasztalt meg senkit a héten.
Amiért az még nem nevettetett meg senkit a héten..."
Erős hangeffektusok és stroboszkóp alkalmazása miatt az előadás megtekintését gyerekeknek, terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pace-makerrel és hallókészülékkel rendelkezőknek nem javasoljuk.
kritikák
MGP, szinhaz.hu, 2005. január 29.
Zappe László, Népszabadság, 2005. január 31.
- ki - ,Magyar Narancs, 2005. február 10.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap, 2005. február 15.
Metz Katalin, Magyar Nemzet, 2005. február 15.
Deme László, Színház, 2005. április
Koltai Tamás, Élet és irodalom, 2005. február 4.
Székely Szabolcs, Ellenfény, 2005. április
külföldi kritikák
Ledarálnakeltűntem
Ez az előadás hív bennünket a gondolkodásra még azzal is, ahogyan a nézőtér elhelyezkedik, amely egy folyosó végén szűkül. Így a közönség a színészekkel együtt úgymond közös térbe kerül ami által egy specifikus világot lát. A nézők is a díszlet részei, de nem csak formálisan, hanem mint egy kabaré közönség, amely részt vesz az előadásban. (…)A rendezői gondolatok kifejezésre kerültek a gazdag részletekben, a pontos koreográfiai beállítások és a tánc kombinálásával, a rengeteg színészi feladattal, amely nagyon rövid időbe van sűrítve, óriási figyelmet és koncentrációt igényelve a színészektől. Ez a tempó a színpadon valószínűleg megnehezítené a közönség és a színészek közötti kommunikációt, ha az előadók nem lennének ennyire felkészítve fizikailag, precízek a színészi munka végrehajtásában, könnyedek a játék hitelességében miközben a tér a szituációk és a partnerek hihetetlen gyorsasággal változnak. A színészek egyenként de együtt is létrehozták azt, hogy ez a filigrán rendezői szövés megvalósulhasson egy játékban és egy precíz színészi alakításban. Ennek az előadásnak a dinamikussága Kafka rémálmainak a dinamikája.
M.L., Nezavisne Novine Banja Luka
A magyarországi színház előadása fantasztikus, értettek egyet a kerek asztal résztvevői, amelyet tegnap tartottak meg a szarajevói Collégium Artisticumban. Ugyanezt hangoztatva kapcsolódtak a színház kritikusok, teoretikusok, újságírók a szarajevói színművészeti főiskola és az irodalom szak hallgatói a fesztivál közönségnek álláspontjához. (…) Kristo Bojcev,a híres bolgár rendező és író, a Ledarálnakeltűntem című előadás végén azt mondta: "Hazatértem után széttépek minden drámámat." Annyira elkápráztatta az előadás. "Szerencsém volt, mert már láttam néhány előadást a Katona József Színháztól és nem csak ebben az évben Szarajevóban. Stílusaikban különböző előadások de mindegyik kivallónak mondható. Ebben az előadásban meg van mutatva egy tökéletes teatralitás, még akkor is, ha ezt nehéz átvinni színpadi nyelvre és megalkotni paródiává. (…) Spiros Payatakis, görög kritikus megkérte a kritikusokat hogy az előadás hangulatát hasonlítsák össze Orson Welles egyik filmjével, Keresztes Tamást pedig Anthony Perkins-szel, mivel véleménye szerint a magyar társulat jobb, mint a híres film mágus.
Mr.Sekulic, Oslobodenje
A "Ledarálnakeltűntem" c. előadás a magyar Budapesti Katona József Színház produkciója a közönség szavazatai alapján a "csúcson" van. Még akkor is, ha eléggé kis számú közönségnek játszották. A fantasztikus magyar előadás híre nagyon gyorsan elterjedt a fesztivál berkeiben. A magyarok, akik a múlt évben "Ivanov" c. előadással elvitték a legjobb előadásért járó "Arany babérkoszorút", ebben az évben is megnyerték maguknak a fesztivál közönségét, az ötletes fiatal rendező Bodó Viktornak köszönhetően, aki a történetet Kafka A per c. művéből merítette, és egy három órahosszas előadássá kerekítette melynek eredménye az eddigi leghosszabb nézőtéri taps.
Mr.Sekulic, Oslobodenje
Lidérces figurák, obszcén alakok közt – a Katona József Színház kivétel nélkül izgalmas társulatának megformálásában – elveszve bolyong a különlegesen tiszta és érintetlen (ártatlan és értetlen) Joseph K., állandó megfigyelés, támadás, bántalmazás közepette a világ szélén. Művészi erejével, mesterségbeli tudásával, érzékenységével és kíméletlenségével, ez a kelet-európai vicc minden egyébért kárpótolt.
Ruth Heynen, Rheinische Post
A Ledarálnakeltűntem Kafka Perének cselekményét és témáit követi, de azért önálló és modern mű. Az ártatlanul letartóztatott Josef K (Keresztes Tamás) a nyomasztó és igazságtalan világgal harcol, s reménytelenül próbálkozik befolyásolni saját sorsát. Az előadás azonban inkább a képekre, mint a szövegre építve viszi előre a történetet. A budapestiek vad, nyomasztó, erotikus és komikus víziókat vágnak a nézőkhöz, melyek sortüzét ki kell bírni. Éppen a komikumon van a különleges hangsúly; Kafka humoros vonásai kerülnek középpontba a parodisztikus figurákban és a szédületes slapstickben is. A szorongás és a nevetés egymás függvényei. Kínzási jelenetek és musical-számok váltják egymást, s közben az előadás néhol már saját magát üti ki. Világossá válik, hogy a logika kiveszett a világból, a régi gondolkodási modellek már érvényüket vesztették.
Jussi Suvanto, Aamulehti
Újra hazugságokat terjesztenek József K-ról. Kafka A per c., zavaróan abszurd regényének hőse, akit egy reggel minden ok nélkül letartóztatnak, majd tehetetlenül átpaszíroznak egy névtelen zsarnok labirintusán, itt megtévesztett színpadi sztárrá válik. A Katona József Színház Ledarálnakeltűntem c., show-elemekkel és Bob Fosse stílusú koreográfiával teletűzdelt előadása a regény hű adaptációja, miközben meglehetősen vidám, sőt nevetséges. A játéktér egy lehetetlenül szűk és végtelennek tűnő folyosó (Bagossy Levente munkája), az előadás klausztrofóbiásan, paranoiásan és mániásan örvénylik. "Az eljárás megkezdődött", világosítják fel a Keresztes Tamás által alakított Józsefet, és mindjárt az elején letépik róla az ingét, "mindent meg fog érteni". Mind a hős, mind a közönség tudja, hogy ez természetesen arcátlan hazugság. Bodó Viktor rendező kulturális képtelenséggel árasztja el a színpadot, Pinter rémisztő zagyvaságaival, Dennis Potter eltátogott dalaival, a Monty Python abszurd humorával és vizuális fricskáival. De ahol a kafkai abszurditás politikai színezetet kapna – előlegezve az egyén pusztulását és a 20. század borzalmait – ott Bodó előadása nyugtalanító játékká válik. Hűen követi a regény szerkezetét, de lazít annak szorongató légkörén, egyre kevésbé lesz kafkai, inkább csak kafkaszerű. Bodó Vinnai Andrással írt feldolgozása nem a magyarországi kommunista ideológiai kötöttségeit veszi célba, inkább egy olyan bódult anarchiát, ahol maga a színház is az összeomlás szélén áll. A tapsrend is eszelősen szórakoztató, jókedvre derít. Ez a totális rémálom még sohasem volt ilyen indokolt, különösen amikor a mindenkori hatalom szava kihallatszik a káoszból: "Minden polgárt meg kell nyugtatni".
Peter Crawley, The Irish Times
Az előadás címe, egyben annak központi ötlete is, ami összefonódik egy bizarr és olvashatatlan formává - s ez az ami a teljes mértékben leírja az előadást -, keveréke mindennek, gazdag vizuális és szimbolikus ötletekkel. Ennek az előadásnak nehezen lehetne címet adni, mert nagyon jól játszik a modern történelem politikájával és a sokoldalú mai modern színházi formákkal. Ezek kombinációja létrehoz, egy úgy mondván "fasiszta kabarét" Franz Kaffka művéből. Kafka művének kissé skizofrén leírása megjelenít egy bizarr, szimbolikus, és reális játékot. (…) A rendező és a színészek elérték, hogy minden moralizálás ellenére, meg tudták mutatni irodalmi formában modern világunk karakterét, olyannyira, hogy az előadás vizualitása teljes mértékben leköti a néző figyelmét. Térjünk vissza a latin maximákra: a név, amit lehetetlen kimondani igen is egy jel. Jel arra hogy történt valami különleges és megismételhetetlen dolog. Ezért van itt a BITEF, hogy lássuk azt, amit elmulasztunk, vagy, hogy mennyi mindent láthatunk még és alkothatunk.
Ivan Jovanovic
Az előadás lelkesítő, sokkoló, sziporkázó, groteszk és deprimáló a lehető legjobb brechti értelemben. Nagyszerű előadás, kitűnő színészekkel, akik mindent tudnak, a legapróbb mozdulattól és mimikai játéktól, a groteszk módon provokatív brutalitástól a könnyed groteszk kabaréig. A darab különleges világvége-hangulatát tetézi a végtelen hosszú, sötét, kopott díszlet, ahol mindenki az események nézőjévé válik. A zene, a tánc, a dalok... mindez meggyőző tehetséggel jelennek meg az egymást fergeteges tempóban követő jelenetekben. Nagy veszteség a színházba járó közönség számára, hogy a magyar Katona József Színház csupán két napig vendégeskedett nálunk.
Ann-Mary Betzy Arnesen Morelle
díjak
POSZT, 2005:
– a legjobb rendezés: Bodó Viktor
– a legjobb előadás
– a legjobb díszlet: Bagossy Levente
– a Pesti Műsor díja a legjobb 30 év alatti színésznek: Keresztes Tamás
Színikritikusok Díja 2004/2005:
– a legjobb díszlet: Bagossy Levente
– a legígéretesebb pályakezdő: Keresztes Tamás
MESS International Theatre Festival, 2005 (Szarajevó):
– Fesztivál-fődíj
– a legjobb rendezés: Bodó Viktor
– kritikusok díja
Kontakt Festival, 2006 (Torun, Lengyelország)
– 2. díj
– a legjobb rendezés: Bodó Viktor
– a legjobb színész: Keresztes Tamás
– a legjobb díszlet: Bagossy Levente
Rijekai Stúdiószínházi Fesztivál, 2007
– a legjobb előadás
– a legjobb díszlet és jelmez
– a legjobb főszereplő: Keresztes Tamás