Vinnai András - Bodó Viktor: Ledarálnakeltûntem címû produkciója a Kamrában Kafka A per címû regénye miatt jött létre - mondjuk ez fontos, noha a kötõdés az elsõ jeleneten kívül nemigen érhetõ tetten. De nem is fontos - csak fölbosszankodnánk, ha nem vernénk ki a fejünkbõl gyorsan. A jelenetezõs színház szép példája ez; tudják: a jelenetek lazán kapcsolódnak egymáshoz, viszont mindegyiket intenzív belsõ gazdagság, ötletparádé és nem utolsósorban színészi brillírozás jellemzi. "Jut is eszembe" dramaturgia ez - ami kizárólag akkor mûködik, ha a rendezõnek és a színészeknek nagyon sok minden jut az eszébe. (Ilyesféle volt annak idején a krétakörösök Hazámhazámja, majd nemrégiben a Feketeország is; de Pintér Béla is mestere ennek az építkezésnek, mint ezt számos elõadása bizonyítja.)
Bodó Viktornak és a Katona társulatának pedig sok minden jut eszébe; az ötletek egymás sarkára hágnak: stílusparódiát revüjelenet, abszurdot bohózat követ, méghozzá gyorsan, bár olykor épp nagyon lassan (Fekete Ernõ az elsõ jelenetben olyan komótosan kevergette némán a kávéját, hogy azt gondoltam, most megy le elõször egyben a jelenet, pedig csak figurát teremtett éppen...).
Van persze József - Keresztes Tamás mintha külsõre is idézet lenne, abból is él, amit idézni látszik. De erõsek a mellékalakok is, náluk is erõsebbek a színészek; "nodi Eszter remek díva - a Chicago-részletek nagyon viccesek -, Rezes Judit szintén jó szélsõséges villanásaiban. Lengyel Ferenc a hátára növeszti az iratszekrényt, Nagy Ervin a hátára veszi az elõadást. Kun Vilmos és Olsavszky Éva minden pillanata mulatságos - ez már önmagában is igen tanulságos. Felsorolhatatlan a hatalmas stáb, mert muszáj megemlíteni Bagossy Levente díszletét is, amely fordítva szorul be a Kamra terébe, perspektivikus alagutat formáz, van trükk és tükör, meg még a közönség is jól megnézheti magának a szünetben, merthogy játéktér és büfé együvé tartoznak ezen az estén. Amikor is jól mulattunk - bár nem gondoltuk komolyan, hogy Kafkát tálalták föl itt nekünk.
- ki -
Kamra, január 28.
