Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet regényéből Tóth Árpád fordítása nyomán írta: Forgách András
Két párizsi írnok, Bouvard és Pécuchet nyugdíjba vonulása után vidékre költözik. Kivonulnak a társadalomból, hogy vidéki magányukban minden lehető emberi tudást megszerezzenek. Céljuk, hogy tanulmányozzák a különböző tudományterületek legrégibb és legújabb eredményeit, hogy így - az enciklopédistákhoz hasonlóan - mindenről megalkothassák saját definícióikat. A könyvekben leírtakat sorra kipróbálják, ám kísérleteik, mint egy abszurd komédiában, legtöbbször balul sülnek el, a kisváros lakóinak legnagyobb mulatságára, akiket ugyanakkor gyakran meg is botránkoztat a furcsa páros. Flaubert utolsó, befejezetlenül maradt könyvével a mindannyiunkban ott lakozó tudatlanságot, az általános, emberi hülyeséget akarta leleplezni.
Gustave Flaubert 1821-ben született Rouen-ban. A Bovaryné megjelenése után, 1856-ban pornográfia vádjával perbe fogták, ám a könyv hatalmas közönségsikert aratott. A teljes elismerést az Érzelmek iskolája hozta meg Flaubert-nek 1869-ben. Élete vége felé Flaubert így írt tanítványának, Maupassant-nak: „a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan”. Erről szól az utolsó, befejezetlenül maradt, csak halála után 1881-ben megjelent regénye, a Bouvard és Pécuchet is.
Utolsó előadás
2012. április 4.
