facebook Ugrás a fő tartalomra

MGP: A szerelem diadala - kritika

Aritmetikai dráma. Kiszámítja, kivonja, beszorozza, összeadja egymáshoz a figurákat. Permutálja őket. Matematika hűvösséggel ügyeli a számtani kombinációk lefolyását. A kísérleti körülmények közé helyezett egyedek elég romantikus szívdobbanásokkal működnek matematika körülmények között.

Marivaux mesterkélt darabjai messziről úgy tetszenek, mintha matematikai levezetés helyettesítené a szerelmi szenvedélyt. S tagadhatatlan a kibonyolódásnak van kimódolt, az összegek egyeznek, és a végső összeg klappol. Darabjai hasonlítanak a mértani formákra nyírott, francia díszkertekhez, ahol a káprázatos növényi labirintus tévútra csal, könnyű belegabalyodni a katonásan nyírott eleven falak kacskaringóiba és elveszteni a kivezető utat. A kiindulási pont mindig erőszakolt. Később elnyerik a jellemek talányosságukat. Hangvételére a francia külön szót használ: marivaudage. Dorombolni a szöveget, végeérhetetlen dalolni a színpadon, gurgulázni a szavakat, gargalizálni vele. Szakadatlan zenélést jelent szavakkal. A bőbeszédűség mormolását. Beleájulást a mondatokba. Bognár Róbert gördülékenyen hímzéses fordítását akadálytalanul nyomják a színészek.

Drámái az irodalmi szalonok virágkorában születtek meg. Miért is szereplői szalonéletet élnek a színpadon. Marivaux minden szereplőjének nyelve felvágott. Nem késlekedik visszavágni elmés riposzttal. Megszakíthatatlanul elmésen csevegnek.

A történetek világtól elzárt szigeten játszódnak, mint Agatha Christie vegytiszta magányában a Tíz kicsi néger esetében. A számításon kívül semmi életszerű meglepetés nem akadályozza drámai személyeit a tétel gördülékeny levezetésében. Bárhol játszódhatna a kerek világon Marivaux cselekménye. Miért ne játszódhatna A szerelem diadala (Théâtre Italien, 1722) Khell Zsolt szolgálaton kívüli téli kertjében? Némi nedvesség csöpög, a vízvezeték működik, van némi fűtés, csővezetékek, kikopott zöldnövények. Részlegesen terem holmi zöld. Leszolgált télikert. Lomkamra. vagy inkább leszerelt üzemterem. Nem szerelemre bujtó búja terem. Lekopaszodott, meddő helyiség. Itt már régen nincsenek estélyek. A báltól kihevültek nem keresnek a növényzet közt enyhülést. A ház nem üzemel rendeltetésszerűen.

A használaton kívüli télikertben csövek futják be a falakat. Rozsdás hordók rendetlenkednek. Hiába a lambéria. Elhanyagolt terem. A szolga (Dankó István) pucéran kászálódik ki a kádból. Itt tisztálkodik a házban. Mindent megmutat, amije csak van. Színész többet nem tárhat fel. A filozófus gazda nemtörődömön vonszolja degesz aktatáskáját. Akár egy slampos, sorból kilógó fonetikus Higgins a G. B. Shawtól. Dércsípetten nemcsak őrzi kamaszos báját, de tudatosan kacérkodik vele. A lompos, elhanyagolt Hermokratész kiszámítottan kisfiús. Tudja, hogy jól áll neki. A fölborult rendben szabálytalan hadmozdulatokat tesz a férjfogó, álruhás királynő. Jordán Adél könnyed, rutinos, primadonnailag szuperáló Leonida királynő. Jól fest fiúöltönyben. Ármánykodó váltásai hitelesek. Igazul tud hazudni. Komornája- barátnője-útitársa Pálmai Anna lángszemekkel nézi maga körül a világot. Biztonságos léptekkel halad előre színészetében.

Szirtes Ági (Leontina) egy szerelemtől fejbesújtott nagynénit játszik igen komolyan. Bezerédi Zoltán sem adja oda viccért az ábrázolás komolyságát. A tréfa kedvéért nem áldozza fel a lélektani igazságot. Mészáros Béla tedd-ide, tedd-oda bonviván.

A színlap föltüntette Keresztes Gábor - Sáry László kísérőzenéből egyetlen taktusra sem emlékszem. De nagyon él az a fémes zaj, amit a jelenetek lezárásaként talán egy földre ejtett borbélytányér diszkrét csörömpölése kelt.

Szakács Györgyi nagy tervezői biztonsággal öltözteti a szereplőket viselhető ruhákba. A finálé ultimó kivirágzó ünnepi ruhái olcsó álarcosbáli toldalékok.
Valamennyi résztvevő jó. A rendezés kifogástalan. Az egész előadás kiművelt. Elegáns. Olyan, mint egy dísztárgyakat mutogató vitrin nippekkel, tüllruhás balerinákkal, ezüst cukortartókkal. Értékes. Tetszetős. Nem forgat fel. Meg sem érint.

Molnár Gál Péter, szinház.hu, 2010. április 26.