Bóta Gábor: Őrületkavalkád, fekete humorral

Petr Zelenka: Hétköznapi őrületek

Mindannyian dilisek, flúgosak, magunknak való szerencsétlen balfékek, rigolyás monomániások vagyunk Petr Zelenka Hétköznapi őrületek című darabja szerint. A filmesként ismert első drámás szerző annyira biztos volt a véleményében, hogy rögtön meg is rendezte, sőt a prágai Dejvické Divaldo társulatára írta a művét. A produkciót a pesti közönség is láthatta két évvel ezelőtt a kortárs drámafesztiválon. A kaposvári társulat is nekiveselkedett a darabnak Réthly Attila rendezésében, most pedig Gothár Péter avat be minket a Kamrában az őrület természetrajzába. Gothár régóta vonzódik a fura, mániás, ugyanakkor elesett alakokhoz, gondoljunk például A kripli vagy a Vaknyugat hőseire.

A hétköznapi őrületekben azonban már nincs semmi egzotikum, ebben az esetben, ahogy a cím is mutatja, bizony a leghétköznapibb fickók is monumentális rögeszmékkel rendelkeznek, azaz azt dörgölik bele a képünkbe, hogy valamennyien ilyenek vagyunk, alaposan megnézhetjük magunkat. Mindenkiből figura lett, jól jellemezhető vonásokkal. A Vajdai Vilmos által játszott főnök úr például félénken, plátóian és szószátyáran pedofil, a Szirtes Ági által alakított anya kibírhatatlanul használni akar mindenkinek, de magával sem tud mit kezdeni. A Lengyel Ferenc adta apa tragikomikus múltjának él, és mámort érez, ha villanykörtét vesz a szájába. A Szantner Anna alakította nő csak úgy tud szeretkezni, ha valaki kukkolja, a Máté Gábor által játszott partnere kiselőadást tart a szabadelvűségről, miközben egzaltáltan üvöltözik a csajával. Bertalan Ágnes szobrásznője hisztiroham közepette öngyilkosságban mesterkedik, egyedül a Mészáros Béla által megformált hapsi tűnik normálisnak, de ő meg annyira jellegtelen, hogy akkor már inkább a téboly. Kocsis Gergely főszereplőként olyan férfit alakít, aki sajátos főzettel szeretné visszahódítani a szürke manussal élő barátnőjét, és szilárdan hiszi, hogy megelevenedett az ágytakarója. A barátnő, akinek Rezes Judit bújik a bőrébe, persze elutasítja, majd akkor akar visszajönni, amikor éppen nem kell, szóval jól elvannak. A főszereplőnek még dukál egy barát, Nagy Ervin személyében, aki meglehetősen kreatív módon elégíti ki magát porszívó és mosdókagyló segítségével, aminek következtében majdnem elvérzik.

Úgy tűnik, a normál családi és polgári életnek lőttek, a darabban senki sem képes még valami hasonlóra sem. Lazán egymásba fűzött jelenetekből, mozaikokból áll a szöveg, melyből Gothár a cseh új hullámos filmekre emlékeztető őrületkavalkádot, groteszk fekete humorral teli produkciót csiholt elő. Főleg a második rész igencsak elnyúlik, fárasztóvá válik, és kifullad az ötlethalmaz, majd újra feléled az előadás. Gothár a díszletet is elnyújtotta, olyan hosszúra tervezte a játékteret, hogy a tekintet nem éri körül, ezért a nézőnek állandóan mozgatnia kell a nyakát, így, ha fárasztóbb egy-egy jelenet, akkor sem lehet elbóbiskolni. De általában nem is lenne érdemes, a Hétköznapi őrületek, ha nem hatol is túl mélyre, ha nem rendít is meg különösen, elég pontos látlelet, és minden szörnyűsége ellenére jó szórakozás.

Magyar Hírlap, 2005. május 6.