Kórház - Magyarország - Anamnesis
Aki csütörtökön este tízkor felszínre jött a Kamrából a Virágos Magyarország premierjéről, majd péntek este a Katonában megtekintette az Anamnesist, úgy érezhette: hosszabb (huszonegy órás) szünet után ott folytatja, ahol abbahagyta, csak még ottabb. Ilyen kísérleti hétvégéje még soha nem volt a Katona József Színháznak.
Vinnai András – Kovács Dániel rendező mellett a Kamra új darabjának társszerzője – és Bodó Viktor – aki az Anamnesist rendezte, a dramaturg Róbert Júliával közösen írta is, Hajduk Károly és Fábián Gábor jeleneteit felhasználva – együtt és külön már darált le és tüntetett el két-három produkciót e színházban, de kettejük nevéhez fűződik a Ledaráltakeltűntem itthoni és nemzetközi sikere is. A Kovács-Vinnai duó és csapata most a SZÍVÜNK (Szent István Vándorünnep Nemzeti Kincseinkből) országos mozgalom záró akkordja, egész konkrétan a fel (nem) virágozott szent korona felől vette szemügyre (nagyoperettben) az Európába betagozott hont és virágtermesztésben, -kötésben élen járó kies falusi zugolyát, Tunyándot. Bodó s vele a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság alkalmilag egybeolvadt gárdája egy-két fokkal súlyosabb témát szemelt ki „kórtörténete” számára: az EU-t és főleg az eü-t. A hazai egészségügyről adnak diagnózist, kontinentális röntgenképi kiegészítéssel. A két előadás közül a továbbiakban csak az Anamnesisről szólunk – megemlítve még, hogy a hullámzó nívójú dalszövegeket mindkét produkció számára az Örkény Színház tagja, Máthé Zsolt írta, egyik esetben a saját nevén, másik esetben Baróthyként.