A színház élete jelen idejű. Mindig csak a most van. A Kamra legújabb bemutatója Darvasi László: Az utolsó tíz év, Bajor Gizi felolvasószínház. A nagy színésznő életében utolsó tíz évét- 1941-től 1951-ig öleli fel a történet, alig összefűzött jelenetekből, amelyek leginkább különböző helyzeteket jelenítenek. Bajor Gizi 1914-ben végezte a színiakadémiát és onnan egyenesen a Nemzeti Színpadára került, s amelynek 1925-ben már örökös tagja. Az egész országot meghódította hangjával és játékával. Amikor megismerkedünk vele közel ötven éves és eljátssza 18 évestől 68 éves korára megbolonduló özvegy Ásvayné szerepét. Többet a darabokról alig hallunk. A történetek a kor hétköznapjaié, a zsidóüldözésé, férjét és barátait bujtatta, majd a háború után Rákosi börtönéből kiszabadította barátnőjét. Egy asszony, akinek csak különböző szerepei adták az életét, igazi emberségből és hősi tettekből is kiváló. A nagy csatákat megnyerte, a kicsit vesztette el. Férje megölte, mielőtt magával is végzett. A zavart elme tetté a féltés vezérelte. Az ifjúság elmúlt és betegségek és méltatlan helyzetek-szerepek várnának az imádott asszonyra? Bajor Gizi elképzelhetetlen gimnasztyorkában traktorosként vagy partizánként.
Az előadás műfaja - felolvasószínház - remek, és a színészek és a közönség is értik és érzik ezt a kikacsintós játékot. A Kamra pirinyó játszótér, s a pár méterre levő színész bőrredőit is szemközelbe hozza. Hogy Fullajtár Andrea kivételes művész azt már főiskolásként megmutatta, amikor megjelenítette a negyvenéves hajléktalan asszonyt Csalog Zsolt monodrámájában. Ő volt most Bajor Gizi, aki kezében a szövegkönyvvel, műszempillák és hatalmas karimájú kalap nélkül, felmutatta a magát a nagy színésznőt, a nagy jellemet, a príma donnát, aki egy lehetetlen történelmi korszak köznapjaiban is az marad, hős és első asszony. Látjuk, hogy fél, látjuk, hogy szerelmes, látjuk, hogy kacér és hangjának lényének személyes varázsával mint hódit és mint roppan össze fájdalmában.
Máté Gábor rendezése a helyzetekre koncentrál. A színészeknél nincs más eszköz. Kézben a szövegkönyv, nincs se díszlet, se jelmez, de az elhangzó szónak és az arckifejezésnek mégis láttató ereje van. Megértjük, hogy 2011-ben milyen üzenete lehet egy évtizedekkel ezelőtti életnek. A színház élete jelen idejű, de voltak és vannak óriásai.