Egressy Zoltán: Portugál

A "Portugál" költői naturalizmus, a műfaját tekintve tragikomédia. Fontos darab, többek között azért, mert megfelelő magasságig emelkedik el a "földtől". Rámutat arra, hogy a szabadság gyökerei bent lapulnak az emberi mélyben. Örök probléma ez! Vajon rossz helyen születtünk, vagy a többiek rosszak, unalmasak, s alkalmatlanok arra, hogy harmóniát hozzanak az életünkbe, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a valóság és az álom összeegyeztethetetlenek.

Mindenki - a szereplőkről van szó -, térben és időben saját világának középpontja, mely pontból látja, érzékeli a többieket, köt szövetséget.

Mi tehát a darab, és mi lehetne az előadás?

Egy tér (falu: Irgács) melyben látszólag megtörténnek a dolgok jelentős amplitúdó nélkül. A hétfő, hétfő, a nyár, nyár, a kocsma - kocsma, s ez így lesz akkor is, ha elmúlik az élet, tehát a hétfő története hétfői, a nyár csúcspontja a céllövölde, szabadsága a strand, a kocsma, a sör, a foci, az ismétlődő dialógok szegényes változatai... stb.

A darab hősei komolyan veszik önmagukat, (mi mást tehetnének?), egyedüli nézőpont létezik, kinek - kinek a magáé. Számomra sok vonatkozásban felmerül Csehov amikor a darabot olvasom, s ez a hasonlóság, párhuzam, a figurák eredendő humorában, fontoskodásában, egymásra utaltságában rejlik. Minden pillanatban történhetne valami, oly erős vákuummal húz a dermedtség. Mindez a látszólagos enerváltság rendkívül dinamikus. Újra és újra ráébredhetünk arra, hogy az életünk alakítói mi magunk vagyunk, hogy csak egy igazi szabadság létezik, az pedig a személyiség belsejéből ered, és nem érvényesül, csak harmóniában.

A hős (Bece) a szabadság lehetőségével játszik, próbálgatja azt, leegyszerűsíti helyre, időre és személyekre. Ez mindannyiunk örök sóvárgására emlékeztet, s mert ez a "játék" a szabadsággal - álmodozásunk, vagyis a művészet lényege.

Portugál

A budapesti Katona József Színház, akivel a tri-bühne sokéves partneri kapcsolatot tart fent, a Stuttgarter Europa Theater fesztiválja keretében megrendezett műsorában a fanyar humort és mókázást választotta kifejező eszközéül. Figurái nyersek, de emberségesek, számtalan sorsukat eldöntő hibával megáldottak. A rendezés emberi nagysága éppen abban áll, hogy ezeket a hibákat megmutatja. (…) A sátán csak egy tántorgó részeg, aki, úgy tűnik, megadja magát a hirtelen kocsmai halálnak. E kollektív emberi magatartás mélységeit láthatjuk még a darabban, valamint azt az érdes jellemet, ami a paraszti világ borkiméréseire emlékeztet. Ez mosolyt csal az arcunkra, de csak átmenetileg, mindennek hátterében tragédia húzódik meg, a mélán, életüket tengető emberek érzelmi kisiklása. Tiwald György szimultán tolmácsolásában igencsak felszínre törnek a vulgáris kifejezések, de érezhető, hogy Egressy sekélyes kocsmai stílusa nem provokálni vagy megalázni akar, csupán pontos környezettanulmányt végez.

Armin Friedl

Az előadás felüdülést jelentett a fesztiválon. Ez az előadás éppen arról szólt, hogy csak keresni kell, mert ezek léteznek. Rendkívül hatásosak a dialógusok, a hagyományos színházi trükkök pedig hihetetlen precizitással vegyülnek modern értelmezésekkel. Ezek a kisemberek élnek, nem egy panoptikum részei, sem nem önmaguk paródiái. Régen éreztem a színházban olyan szomorúságot, mint amikor a Masni a végén elnyűtt pulóverében színre lépve már csak némán szemlélődik - ez volt számomra a legőszintébb jelenet. Tetszett, ahogy az író megpróbálja hiperbolizálni mai világunkat, amely sokszor nemcsak vonz, hanem taszít is és mi megpróbálunk menekülni előle - akár Portugáliába."

Zuzana Ulicianská, Divadelná Nitra

Komikusak a gesztusok, a helyzetek, a szövegek is (erről a szimultán tolmácsolásnak köszönhetően fogalmunk lehet), ez kétségtelen, de csupa költészet és emóció az egész. Távol minden naturalizmustól, ez a stilizált játék olyan szabályozott, mint egy balett; ez a játék, amely olyannyira jellemző a keleti blokk országaira és olyannyira helyén van a Katona József Színházban, visszahelyez bennünket nézői állapotunkba, éppen azért, mert a színpadból, a darabból, a színészekből külön világot alkot, amely úgy működik, mint egy jól megolajozott gépezet, de paradox módon mégis nagyon emberi, és kérdőjelekkel teli.

Marie-Francois Grislin, Hebdoscope

Színikritikusok Díja 1998/1999

- a legjobb női mellékszereplő: Szirtes Ági
- a legjobb férfi mellékszereplő: Varga Zoltán