színlap
| Ivanov: | Fekete Ernő |
| Anna Petrovna: | Tóth Ildikó m.v./ Ónodi Eszter |
| Zinaida: | Csoma Judit m.v. |
| Lebegyev: | Bezerédi Zoltán |
| Szása: | Jordán Adél |
| Sabelszkij gróf: | Máté Gábor |
| Lvov: | Rajkai Zoltán |
| Babakina: | Szirtes Ági |
| Borkin, ispán: | Nagy Ervin |
| Koszih, a kártyás: | Bán János |
| Avdotya Nazarovna: | Olsavszky Éva |
| Jegoruska: | Kun Vimos/ Elek Ferenc |
| Gavrila, inas: | Vajdai Vilmos |
| Pjotr, inas: | Morvay Imre |
| 1. vendég: | Czakó Klára |
| 2. vendég: | Mészáros Béla |
| továbbá: | Pelsőczy Réka, Keresztes Tamás, Nemes Szabina m.v., Pálmai Anna, Erős Csaba m.v., Dankó István |
| zenész: | Horváth Eszter m.v. |
| Díszlet: | Khell Zsolt m.v. |
| Jelmez: | Szakács Györgyi m.v. |
| Világítástervező: | Bányai Tamás m.v. |
| Zene: | Kovács Márton m.v. |
| Dramaturg: | Fodor Géza, Gáspár Ildikó m.v. |
| Rendező: | Ascher Tamás |
Ivanov, aki néhány évvel ezelőtt még minden erejét a munkájába ölte, és teljes hittel tekintett a jövőbe, harmincöt éves korára fásultan és életkedvét veszítve gyötrődik, próbálja megfejteni állandó levertségének okát, s visszatalálni régi, életerős önmagához. Az egykor elszánt és sikeres embert önundor kínozza, és szűnni nem akaró bűntudattól szenved. Vajon visszaadhatja-e Ivanov elvesztett ártatlanságát egy új szerelem? Lehet-e tiszta lappal új életet kezdeni, semmissé tenni azt, ami volt?
Bemutató: 2004. március 27.
Utolsó előadás: 2012. szeptember 12. (Pilsen)
kritikák
MGP, Népszabadság, 2004. április 5.
Csáki Judit, Magyar Narancs,2004. április 8.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2004. április 9.
Barabás Dániel, kontextus.hu, 2004. április 16.
Szántó Judit, Színház, 2004. május
külföldi kritikák
Ivanov
Ascher Tamás Budapestről egyike korunk hűséges Csehov-rendezőinek, egyesek szerint a leghűségesebb. Legendás Három nővér-rendezése (1986) körbeutazta (bejárta) a világot, tíz évig szerepelt a Katona József Színház műsorán. 1990-ben ott rendezte a Platonovot, és 2004-ben végre az Ivanovot is. Miközben a Három nővérnél szorosan rátapadt a figurákra és a szituációkra, részletgazdagsággal és pontossággal invitált bennünket ráismerésükre, majd húsz évvel később egy szinte absztrakt felső állásból vet pillantást az Ivanovra, szkeptikusan vizsgálódva, ahogy a tudós mikroszkópján egy idegen világra, amelyben összevissza hemzsegnek az apró állatkák. (…) Ivanov itt éppolyan unalmas átlagember, mint a többiek, csak jobban néz ki, elegánsabban pózol és megvan a képessége, hogy patetikus önsajnálatát intellektuális tépettségnek (meghasonlottságnak) adja el. Az előadás a korai hatvanas években játszódik (a magyar?) vidéken, beszorítottság és durva közönségesség közepette. Ivanov bevette magát kietlenül üres dolgozószobájába, és nem csinál semmi mást, mint önmagán és a világon nyavalyog. (…) Ascher művészete, hogy címszereplője mindvégig az együttérzést keltő vidéki Hamlet és a visszataszító, hiú frázispufogtató között egyensúlyoz. De az végig világos: csak azért érzékelhetjük, hogy létezik valamiféle magasság, ahonnan Ivanov lebukik, mert a többiek még sokkal kisszerűbbek, szánalmasabbak.
Renate Klett, Theater Heute
Mi történik, ha a színpadra lép húsz színész, akik teljes egészében tisztában vannak saját színészi feladatukkal? Mi történik, ha megérezzük, hogy a színész valóban megragadta azt a belső logikai időt, amely rendelkezésére áll, hogy megalkossa a történetet? Mi történik, ha az egész részecskéinek ábrázolásába pontosan annyi energiát fektettek bele, amennyi elegendő az összes specifikus drámai viszony helyes értelmezéséhez, mi történik, ha a többszólamúság a természetes valóság árnyalására szolgál? Akkor a kommunikációs csatornán átbúvó üzenet zavarmentes átadása történik, akkor az élés és létezés közötti különbség sikeres interpretációja történik, akkor Csehov történik.(…) Igen ritkán van alkalmunk látni, hogyan formálódik át egy drámai mű eszmei mondanivalója ilyen világosan és tisztán színpadi nyelvvé, mint ahogyan ez a Katona József Színház társulatának esetében történt, akik a háromórás Ivanov alatt egészen egyszerűen mélyen behatoltak Csehov poétikájának pórusaiba. (…) Végül mindenképpen szükséges még egyszer kiemelni a színészek egységes társulati munkáját. Úgy működnek, mint egy zenekar, mely egységes hangzást teremt, úgy, hogy mindegyik hangszer hozzáadja saját jellegzetességét, és így, megtelve hangokkal, lecsippentésekkel és hozzáadásokkal, megszülessen egy organikus egység, egy olyan tudás, amely képes feltárni a csöppet sem egyszerű Csehovi szöveget. Teljesen egyértelmű, hogy a karmester (rendező) nagyon jól felhangolta társulatát, akik egymás között annyira jól működnek, hogy képesek megszólaltatni és eljátszani a legnehezebb válfajú meg(nem) értést is.
Mario Hibert, Oslobodjenje
Az előadások első mondataitól kezdve világos, hogy Magyarországon a Katona olyan, mint nálunk a Piccolo, ahol minden rendező ugyanazt a nyelvet beszéli. Ascher erősen utal egy korra az előadásában (a kultúrház-díszlettel, a bukósisakkal, a cigarettákkal), vagyis Ascher és a Katona rendezői nyelve erősen ellentmond a nálunk oly divatos elképzelésnek, hogy egy előadás modernségét a jelmezek és a díszletek kortárs volta jelenti. (…) A Katona modernsége a behódolás elutasításában rejlik. Abban, hogy az alkotóknak van bátorságuk felrúgni a szabályokat. Abban, hogy egyetlen szöveget sem tekintenek szent szövegnek, és egyetlen színházi szabályt sem gondolnak örökérvényűnek. Ennek köszönhető mind a Médeia, mind az Ivanov kollokviális stílusa, a néha ironikus hangvételű, néha megrendítő hétköznapisága, "normálissága": a dolgok a maguk egyszerűségében történnek meg, és csak akkor válnak teátrálissá, ha az a szereplők lelkiállapotából vagy a szituációból következik. A teatralitást sosem a rutinszerűség vagy valamiféle önkényes rendezői elképzelés diktálja.
Franco Cordelli, Corriere della Sera
A legjobb budapesti repertoárszínházként számon tartott Katona József Színház bukaresti vendégjátékai, melyek Purcărete Troilus és Cressida-rendezésében csúcsosodtak ki, minden alkalommal igazolták a magyarországi színművészetről kialakult pozitív képet. Nem kis teljesítmény Bukarestben elérni, hogy előadás végén egyetlen emberként ugorjon fel székéből és állva tapsoljon egy teltháznyi közönség, melynek felét szőrszálhasogató szakmabeliek teszik ki. Pedig pontosan ez történt csütörtökön este a Katona Ivanovján, amelyet 2004-ben Ascher Tamás rendezett, és idén a romániai Országos Színházfesztivál meghívott vendégjátéka volt. Tegyük hozzá: teljes joggal. Ascher Csehov-rendezése kiváló példa, hogy milyen kellene legyen ma a klasszikus értelemben vett színház (és egyben, hogy miért annyira fontos a hivatásos színjátszás szerepe).
Iulia Popovici, ZIUA
Ascher új olvasatában a darab egyfajta mocskos bohózattá válik. Különös élénkséget és erőt adnak az előadásnak a sűrű és vészjósló komikus elemek, amelyek az előadás többi, drámai elemével párosulva a csodálatos a színpadi hatások egész arzenálját produkálják. De nehogy "olcsó" előadásra gondoljanak; a rendező pontosan vezeti, és tökéletes ízléssel tartja kézben az előadást, gondosan elemzi a darabot. Mindez azt eredményezi, hogy a néző tökéletesen megérti Ivanovot, akinek kisszerű, hitvány, kapzsi, jelentéktelen emberek között kell élnie. Ehhez jön még a társulat bámulatos, bravúros, ugyanakkor pontos és mértéktartó játéka. Hadd említsem legalább Fekete Ernőt, Ivanov és Jordán Adélt, Szása szerepében. Az előadás végén zúg a taps; sokszor visszatapsolják a színészeket.
Osvaldo Guerrieri, La Stampa
Mindenképpen meg kell nézni a budapesti Katona József Színház színészeinek előadását, akiket újra meghívott az Európai Színházak Uniójának friss tagja, a Teatro Stabile. Kitűnő színészek varázslatos csapatmunkáját láthatjuk, Ascher Tamás szintén kitűnő rendezésében, aki Csehov Ivanovját vitte színre, az unalom és a semmittevés drámáját, egy vidéki Hamlet történetét, amely éppen attól válik nyugtalanítóvá, hogy Ascher - egyértelműen és "szemérmetlenül" - komédiának rendezi a darabot. A színpadi varázslat elsősorban a színészeknek köszönhető, akik nem egyszerűen elmondják a szövegüket, hanem a lehető legteljesebb személyiségeket teremtik meg közben. Olyan színészek ők, akik nem felednek egyfajta színházi hagyományt – épp ellenkezőleg: ebből indulnak ki, ebből merítenek erőt. Shakespeare szavaival élve, egy kakasviadal szereplői: valóságosan és élesen küzdenek egymással, vagyis egyáltalán nem jellemző játékukra a modorosság, amellyel negédessé, súlytalanná tennék a színház művészetét, hanem zajos, elszánt és kegyetlen életerővel töltik meg. Csodálatos a természetesség, amellyel játszanak; természetességüket nem befolyásolja semmiféle – ezzel általában kapcsolatos – intellektuális szégyenérzet.
La Reppubblica
A magyar rendező, Ascher Tamás Csehov Ivanov című darabjának színpadra állításában leginkább azt a fojtogató légkört hangsúlyozza, amelyben a hős vergődik. A színpad az 1970-es évek vidéki ifjúsági házainak hangulatát idézi. A nagyrészt kocsmai székekből álló berendezésnek nem sok köze van a Csehov-előadásokban megszokott gazdag szalonbelsőkhöz. A meglehetősen túlfűtött általános légkör alapján egyértelműen vígjátékra számítunk. Csakhogy véres, kíméletlen komédiát kapunk. (…) A hihetetlen energiával és fantáziával játszó színészek pokoli tempót diktálnak, ami már-már a hisztériáig túlfűti az előadást.
Hugues Le Tanneur, Les Inrockuptibles
Ezek megakasztják az előadás komikus vonalának menetét – ahogy a pátosz is mindig, még az előadás csúcspontján is "lerántódik". Ennek a csodálatosan megvalósított Ivanov-előadásnak mégis az a legnagyobb érdeme, ahogy felvonultatja előttünk a gyökértelen lelkeket, akik csak sodródnak az életben, örökké panaszkodnak, nem kérnek bocsánatot a túlkapásaik vagy a viselkedésük miatt, mégsem kell rólunk egyértelmű ítéletet alkotnunk. (...) Csehov elégedett lenne az eredménnyel. A nézők nem tudják, hogy nevessenek-e vagy sírjanak.
Peter Crawley, The Irish Times
A neves Ascher Tamás által rendezett Ivanov minden bizonnyal olyan Csehov darab, amely sokáig jó emlékezetünkben marad (ahová egyébként már számos korábbi díjjal beírta magát), mégpedig elsősorban a mű világos értelmezésének, a szellemes rendezésnek és a színészek virtuóz játékának köszönhetően.
Blaž Lukan, Delo
Akárhányszor megnézzük Csehov színdarabjait, ha jól játsszák őket, mindig ugyanazt az olthatatlan érzést váltják ki belőlünk: az életünkkel, a hiányosságainkkal, a kudarcainkkal, a füstbe ment álmainkkal szembesítenek bennünket. Így van ez ebben az Ivanovban is, amelyet a kelet-európai színház egyik mestere, a magyar Ascher Tamas rendezésében játszanak az Odéon Színház külső helyszínén, a Berthier teremben. (…) A budapesti Katona József Színház nagyszerű társulata virtuóz módon kezeli a színpadi játék széles skáláját, a legdrámaibb jelenetek pszichológiai realizmusától egészen a Dechamps-t idéző abszurd, komikus mechanizmusokig. Fekete Ernő Ivanovja, Tóth Ildikó Anna Petrovnája és Jordán Adél Szásája a szívünkhöz szól, ugyanakkor ebben az Ivanovban a mellékszereplők is nagyszerűek: erőteljes színpadi jelenlétük Josef Koudelka fotóira emlékeztető pillanatképeket tár élénk. De ennek az Ivanovnak van még egy kulcsfigurája, a csehovi színház főszereplője: maga az idő, amelyet ritkán érzékelhetünk ennyire kézzelfoghatóan, mint Ascher Tamas rendezésében.
Fabienne Darge, Le Monde
Ascher Tamás rendezése rendkívül gazdagon bontja ki a helyzet abszurditását és komikus voltát, ugyanakkor egy pillanatra sem ássa alá Ivanov csalódottságának súlyosságát. Az előadás alatt végig azonosulni tudunk a főhős őszinte fájdalmával, majd végső tragédiájával. Fekete Ernő fantasztikus Ivanov, végtelenül karizmatikus, minden megnyilvánulása a bukott nagy emberé. A huszonkét fős szereposztás minden egyes tagja hozzájárul a kiváló összjátékhoz. Minden egyes karakter, legyen akár olyan apró szerep, mint a kártyamániás vagy az idős asszony, akit tréfából megcsókolnak, gondosan, aprólékosan kidolgozott és főszereplője saját, magával ragadó történetének.
Rebecca Whitton, Australian Stage
Tragédia és komédia híres csehovi elegye olyan végletes eben a vad és csodálatos előadásban, hogy az ember azt hinné, a magyaroknak valamilyen különleges hajlama van a heves haragra, az önpusztító szerelemre, az idealista álmodozásra és önmaguk morbid megkérdőjelezésére. (…) A Katona József Színház egyike Európa legnagyszerűbb színházainak. 22 színész van az előadásban és minden egyes általuk alakított karakter egyedi és eredeti, lenyűgöző nézni őket. (…)Ascher Tamás rendezése egészen nagyszerű.
John McCallum, The Australian
A 22 fős társulat összetett, részletgazdag és tökéletesen kidolgozott összmunkája valóban olyan, amelyet a közönség elképzelhet egy tengerentúli, megfelelően támogatott és megfelelő mennyiségben próbáló társulattól. Még a szöveg nélküli szereplők is érzelmekben gazdag, kidolgozott ívű utakat járnak be. Ez az összetett, részletes, meggyőző ensembe-játék igazi ajándék. (...) Csehovnál nincs végletekig leegyszerűsített gonosz és jó. Ivanov reménytelen, hasznavehetetlen és szomorú, és ha nem is egy az egyben azonos a nézővel, akkor is bizonyos, hogy nem egy ember van környezetünkben, akire hasonlít. Az előadás kíméletlenül mulatságos, sötét és pompásan kivitelezett, igazi kincs, bolondok karának tökéletesen szerkesztett komédiája.
Stephen Dunne, The Sydney Morning Herald
A gesztusokon és mozgáson, a tér-és időhasználaton keresztül megvalósuló mesteri történetmondás – a csodás színészeknek köszönhetően, akik közül sokaknak még szövege sincs – a modern tánc olyan nagyságaira emlékeztethetik a nézőket, mint Martha Graham, Pina Bausch és Mark Morris. Csodálatos, sokszor meglepő és folyamatosan lenyűgöző színházi élmény.
Susan Hood
Ascher Tamás rendezésében, a Katona József Színház társulatának előadásában az Ivanov univerzális remekmű, amely meglep, meghat, szórakoztat bennünket, és a lelkünk legérzékenyebb húrjain játszik. Nem hősöket látunk a színpadon, hanem a saját, mindennapi életünket – az összes apátiájával, melankóliájával, nyomorúságával együtt. Attól is erős és spontán ez a csodálatos rendezés, hogy – hála a gondos elemzésnek – Csehov első igazi színdarabjának nagyon is emberi antihősei lelkesítő, megható, felkavaró aktualitást nyernek – az elragadtatást kifejező mellékneveim használata ebben az esetben valóban indokolt. (…) Tökéletes előadás; hol nevetünk, hol végtelen keserűséget érzünk a három óra alatt. Cseppnyi hiányérzetünk sem marad, és semmit sem érzünk túlzásnak, természetesen a szűnni nem akaró, hatalmas tapsot sem az előadás végén.
Mariacristina Maggi, Corriere di Parma
Ebben az előadásban – amely a tegnapi után még egy alkalommal látható a lille-i Théâtre du Nord színpadán – remek szereposztás (21 színész) hozza ezeket a figurákat a több mint valósághű díszletben. És mialatt Ivanov élete lassan kisiklik, a többiek néha összekapnak, és az érzelmek teljes skáláját felsorakoztatják: szerelem, megvetés, csábítás, kegyetlenség, együttérzés, manipuláció. Egyszerre képesek megmutatni az emberi lélek színét és visszáját, és mindezt az orosz szerző finom dialógusainak megszokott – a tragikumot tompító – humorával egy olyan rendezésben, amely méltó tiszteletet ad Csehovnak. A helyzetkomikum tökéletesen működik, és még ha a szereplők folyamatosan panaszkodnak is az unalomra, a közönség másra sem vágyik jobban, mint hogy tovább élvezhesse.
M. Tr., Nord Éclair
A magyar Katona József Színház nagyszerű Ivanov előadása (amely még szombatig látható a Lincoln Center Festival keretein belül) bebizonyítja, hogy Csehovban, ha jól játsszák, minden benne van: legyen az nevetséges vagy komoly, érzelmekkel teli vagy szexi, diszkrét vagy ha épp úgy adódik, meztelen. Az ő szavaival élve: "A színpadon minden legyen éppolyan bonyolult és ugyanakkor éppolyan egyszerű, mint az életben." Ascher Tamás életszagú, eleven rendezésében – amely a történetet a szocialista Magyarország nyomasztó, komor világába helyezi, ahol fakó, sárga betonfalak veszik körül a cigarettaszagú, tüzes femme fatale-okat – vad és nyers szellem váltja fel az oly sok Csehov előadásra jellemző vérszegénységet. A nevetések (amelyekből bőven akad) észrevétlenül törnek elő a sivárságból. Felejtsük el a vidéki életképeket, amelyekben unatkozó kiváltságosok nosztalgiáznak terebélyes fák között. Ez jóval keményebb dolog – ez Csehov Beckett módra.
Jason Zinoman, The New York Times
Ritkán látni, hogy lelki betegségeket olyan szórakoztató módon állítsanak színpadra, mint ahogy azt a Lincoln Center Festival-on szereplő Ivanov teszi. Csehov klasszikusa a budapesti Katona József Színház előadásában magyarul látható, angol feliratokkal – de ez senkit ne riasszon el attól, hogy megnézze ennek a problematikus műnek a valaha született egyik leggazdagabb értelmezését. (… )De ezt a sokat utazott előadást olyan tökéllyel játsszák, hogy még a leglényegtelenebb szereplők is hatást gyakorolnak ránk. (Nagy Ervin Ivanov túláradó intézőjének szerepében egészen nagyszerű.) A remek társulat és a lendületes rendezés gazdag, élénk kelet-európai életet lehel ebbe a ritkán játszott darabba.
Frank Scheck, New York Post
Ascher nevetést és könnyeket vált ki belőlünk, gyakran egyidejűleg, köszönhetően azoknak a nevetséges és ugyanakkor lesújtott figuráknak, akiknek érzelmei és hangulatai oly sebesen váltakoznak, hogy a nézők kapkodhatják a fejüket, ha lépést akarnak tartani. Vígjáték és melodráma nehezen megfogható elegye, amely megannyi előadáson kifogott már Csehov korától napjainkig, ezúttal ragyogó megvalósításban látható. (…) Az este tele van gyöngyszemekkel: egy idős hölgy, akit váratlanul megcsókoltak, hirtelen ráébred a szerelem lehetőségére, egy zongorahangoló munkáját végzi, mialatt Ivanov és Szása veszekednek, egy munkás állhatatosan villanykörtéket helyez a foglalatukba, egy ittas szolga a hölgyvendégeket fixírozza, egy menyasszonyi csokor fegyverré válik. Ugyanakkor a bohóckodás mellett, amely épp oly alaposan megkoreografált mint megrendezett, a szereplők pontosan körvonalazódnak. Fekete Ernő, az elkínzott Ivanov szerepében fizikailag is megtestesíti az egykor vonzó férfit, akinek személyisége széthullott és aki nemtörődömségbe zuhant. A Borkint alakító Nagy Ervin csupa szív bohóc, Bezerédi Zoltán szomorú és mulatságos papucs alkoholistaként. De mindenki ragyogó ebben a fantasztikus ensemble-ban, még a legkisebb néma szerepet játszók is. Bár magyarul játsszák angol feliratokkal, az előadás tökéletesen érthető. Csehov elégedett lenne.
David A. Rosenberg, BACKSTAGE
Khell Zsolt csodálatos díszlete és kellékei valamint Szakács Györgyi legalább ennyire csodálatos jelmezei az Ostel (az akkori életet híven tükröző) élő tablójával vetekszenek. (…) A Katona József Színház csodálatosan összehangolt társulata úgy játszik együtt, mint egy virtuóz kamarazenekar.
Huntley Dent
Ascher Tamás Ivanovja már volt Moszkvában a Nemzetek Színházának fesztiválján, melyet az Ivanov bemutatásának 120. évfordulója kapcsán rendeztek. Annyira tetszett a kritikusoknak, hogy az Oroszországban bemutatott legjobb külföldi előadásért járó Arany Maszk díjjal jutalmazták. Nem nehéz megmagyarázni, mit tud a magyar előadás: a rendezői értelmezés szabadsága összhangban van eredeti iránti tisztelettel, mely nálunk oly fontos. A Csehov előtti tiszteletet ódivatúnak is nevezhetnénk, ha maga az előadás nem lenne ennyire friss, váratlan, részleteiben pontos. És természetesen a színészek: a budapesti katona József Színház társulatát bátran nevezhetjük Európa egyik legjobbjának.
Roman Dolzsanszkij, Kommerszant
díjak
MESS International Theatre Festival, 2004 (Szarajevó)
- a legjobb előadás
- a legjobb rendezés: Ascher Tamás
POSZT, 2004:
- a legjobb díszlet: Khell Zsolt
A Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának Színházi Díja, 2004
- a legjobb rendezés: Ascher Tamás
- a legjobb férfi alakítás: Bezerédi Zoltán
Arany Maszk Díj, 2008 (Moszkva)
- a legjobb külföldi vendégjáték