v f

Csupaszon

Zsámbéki Gábor igazgatóként utoljára Molière A mizantróp című drámáját rendezi a Katonában. A főhős kivonul a világból, nem bírván elviselni a színlelést, az önelégült magabiztosságot. Szürke zakójában összepakol; kendőzetlenül, feldíszítetlenül – díszlettelenül mondja el őszinte bíráló véleményét a társadalomról. Megrázó előadás ígérkezik.

A nyílt próbán a havazás ellenére sokan vagyunk. Nyitott színpad, csupasz fekete falak, fémkorlátok, jobbra egy oszlop, látszanak a különböző elektromos szerekezetek kapcsolói hátul és oldalt. A színpadról kivezető ajtók nyitva, mögöttük sejtelemes kékkel meglőtt vásznak függenek. A játéktéren borongós fények.

A világításnak, hogy ki látszik és ki nem, amikor beszél, fontos szerepe lesz az előadásban, mondja Zsámbéki Gábor bevezetőjében. Mesél A mizantóp magyarországi előadásairól, hogy renegeteget játszák, felemlegeti Gothár Péter Örkény-beli, Ascher Tamás kaposvári, Rudolf Péter, Vámos László és Székely Gábor rendezéseit. A kosztumök mai ruhákkal való helyettesítése szinte már hagyomány, ami viszont kuriózum, hogy a Katona történetében ennyire nyitott színpadot még sohasem láthatott a néző. Egy brooki üres tér egy épületben, ami épp színház; ahol a mai probléma minél pontosabb érzékeltetése lesz a cél.

Először Alceste és Philinte nyitójelenetét nézhetjük meg. Fekete Ernő és Kocsis Gergely természetesen használják a teret, a falnak támaszkodnak, leülnek a színpad szélére. Fekete Ernő Alceste-je az emberek kétszínűségén való megdöbbenés több színét mutatja, szitkait a nézőkre is szórja. Kocsis Gergely Philinte-je megbocsátó mosollyal, nyílt tekintettel képviseli saját álláspontját, miszerint: ilyen a kor, a társadalom, nem lehetünk mások mi sem. A két figura egyenlő partnere egymásnak, az álláspontok valóban megütköznek, a molièrei történet csinál Alcesteből főszereplőt.

Érkezik Oronte, Máté Gábor alakításában jól begyakorolt tévé-vigyorral, a menedzserektől eltanult módon testi kontaktkust keresve (kézfogás, váll-lapogatás, stb.) közelít Alcestehez, aki elhúzódik. Később Céliméne és Arsinoé beszélgetését láthatjuk, Ónódi Eszter és Fullajtár Andrea magassarkú cipőben érkezik a térbe, a jelenet kezdete előtt tesznek egy félkört az ágy körül, a cipők kopogása a western-filmek pisztolypárbaját idézi. Aztán tényleg megkezdődik a harc, mosolyogva és össze-összenevetve, csokoládét kóstolgatva. A másik mondatai okozta fájdalom mozdítja az arcot, meglepetés vagy felháborodás ül ki rá, aztán reflexből folytatódik a mimikai izmok munkája, az arc bartáságos grimaszt ölt. Mesteri párbaj.

Alceste időnként Bachot hallgat, összezárkózik egy mesterművel, ahogy Zsámbéki mondja, ennek helyeit még keresik az előadásban. A megnézett jelenetek után a nézőkhöz fordul, hogy érthető volt-e minden, világosak-e a szándékok. Kíváncsi a visszajelzésekre, nem megy bele frázisokba, nem analizál ki semmit. Szerepektől mentesen, csupaszon – rendez.

A színészek egyszer-kétszer elnevetik magukat, a szöveget helyenként súgni kell.  A Petri György féle fordítást használják, Várady Szabolcs egy-két betoldásával. Korai szakaszban van még  próbafolyamat mondja Zsámbéki Gábor, megemlíti, hogy egy hónap múlva, közelebb a bemutatóhoz, újra lehetne egy nyílt próbát tartani.

Hodászi Ádám

 Mizantrop_proba1

 

Mizantrop_proba2

Oldalunk cookie-kat használ az optimális működés érdekében.
Adatvédelmi tájékoztató Rendben