színlap
Elek Ferenc | |
Fekete Ernő | |
Fullajtár Andrea | |
Góbi Rita | |
Gőz István | |
Hajduk Károly | |
Huzella Júlia e.h. |
|
Szabó Márta | |
Szász Dániel | |
Tenki Réka | |
Zenészek |
G. Szabó Hunor, Márkos Albert/Ölveti Mátyás |
Író: | Peer Krisztián |
Dramaturg: | Török Tamara |
Produkciós asszisztens: |
Szabó Szilvia |
Zeneszerző: | Márkos Albert m.v. |
Fény: | Szirtes Attila m.v. |
Díszlet: | Bagossy Levente m.v., Szirtes Attila |
Jelmez: |
Nagy Fruzsina m.v. |
Rendező: | Szabó Réka m.v. |
Mély fájdalommal, megtört szívvel tudatjuk, hogy nem vagyunk többé. Hosszú betegség után komikus hirtelenséggel kihunytunk. Mintha sose lettünk volna. Jobb is, hogy a végefelé már egyre kevesebben látogattatok, az ember úgysem tud méltósággal az ágyba vizelni.
Kliséink még itt kísértenek. Nyomot hagytunk, de hogy olvas-e belőle bárki is…
Szegényebb lett a szegény világ, és még csak észre sem veszi.
Emléke örökkön él.
Vagy legalábbis amíg mi vagyunk.
A Katona József Színház és a Tünet Együttes koprodukciójában készülő darab központi kérdése, hogy mit is gyászolunk valójában, amikor gyermekkorunk kultúráját és értékrendjét siratjuk el. Vajon azért érezzük-e annyira idegennek magunkat a jelenben, mert devalválódtak az értékek, vagy csak azért, mert megöregedtünk, és érdeklődés nélkül semmi sem tetszik. Tessék, mi tetszik?
A Gyász azt a visszatérő kérdést feszegeti, hogy mennyi létjogosultsága marad annak a művészet- és világfelfogásnak, amire már senki sem emlékszik és senki sem kíváncsi rajtunk kívül. Érvényes-e ma a kultúra elfáradásáról beszélni, vagy olyan visszatérő gondolat ez, mely leleplezi saját mindenkori hamis ájtatosságát?
A darab valamennyi szereplő alkotó közreműködésével készült.
kritikák
Kutszegi Csaba, szinhaz.net
Horeczky Krisztina, Népszabadság
Bakk Ágnes, Ellenfény
Markó Róbert, tanckritika.hu
Török Ákos, Színház
plakát
A plakátot tervezte: Dömölky Dániel.