v f
Repertoár
Máté Gábor Katona Kamra Egy padban ülnek zsidók és lengyelek, Pilsudski köztársaságában nincs állami antiszemitizmus, halála után elég azonban néhány év és a német megszállás: a legyőzöttek hitvány aljanépe sajátkezűleg végez a gyűlölt kisebbséggel. Míg nálunk a törvényes államrend, ott a kollaboráns csőcselék teljesíti a hitleri parancsot.

Az idillikus osztályban is akad bő egyharmad náci-bérenc. Bán János a szovjetek alatt besúgóvá, majd náciból vörös lengyellé színváltó férget jeleníti meg, a szélsőségeket példás arányérzékkel játszva. Gyilkosságban, rablásban, erőszakban versengő társait Takátsy Péter és Szacsvay László a sodródó gonoszság tömegembereiként állítja elénk. Utóbbi legalább hányingerrel küszködve vesz részt a szörnyűségekben, nem csoda, hogy a végén
pap is lesz belőle… Ellenpólusuk sem sokkal különb, az ávóssá avanzsáló Rajkai Zoltán, aki széles spektrumú jellemrajzában a nők bálványa gimnazistából, rejtőzködő ellenállóból, hetyke verőlegényből szemünk láttára pusztul az alkoholba.
A tökéletesen összehangolt együttesben nagyszerűen állnak helyt a színiegyetemi hallgatók, Pálos Hanna még a valóság abszurditását is hitelesíteni képes: hárman erőszakolták meg, ő mégis „olyan gyönyört érzett, mint még soha”, Dénes Viktor pedig a szovjet filmeket propagáló heves monológjában mutat átütő kvalitásokat.
Tadeusz Slobodzianek rövid jelenetekből épülő, szuggesztív erejű darabja, mely bátor témájával, tabudöntögető hozzáállásával, feszes dialógusaival messze kiemelkedik a mondanivalóval bíró kortárs színművek sorából, Máté Gábor rendezésében ritkán látott szinten realizálódik. Két iskolapad, a legkülönfélébb tárgyakat megjelenítő tanszerek, iskolai egyenruhát a hétköznapi viselettel kombináló jelmeztár, keményen ritmizált tempó, egységes játékstílus. A borzalmak csak szóban vannak elbeszélve, így is nehezen elviselhetőek, egyébként a stilizáltság és néha a humor is találékony ellenpontként funkcionál. Az igazság ritka pillanatában Újlaki Dénes, a zsidólányt házassággal megmentő „igaz lengyel: egy hősi gesztus után a megalázó férji viselkedés…”, vesszőparipán mókásan ügetve közelíti meg a feleségét elhurcoló volt osztálytársat és két szisszenő lövéssel végez vele.
A cselekménybe ékelődő kórusok jótékonyan enyhítik a rémtettek letaglózó hatását, magyar, lengyel népdalok, szovjet csasztuskák, korabeli slágerek szólnak szellemes szövegekkel. Sáry László zenei munkássága nyomán mindenki kiválóan énekel, ahogy a lengyel, zsidó és német kifejezések is autentikus ízekkel szólalnak meg.
De ki marad egyáltalán életben, ki marad ember ebben a kelet-európai kataklizmában? A kikeresztelkedés ellenére is csak a vakszerencse által megmenekülő lányt, aki elégtételként börtönbe küldheti a gyilkosokat, Bodnár Erika kimunkált finomsággal személyesíti meg, a férjét megmérgező, szerelmét viszont megmentő Pelsőczy Réka az USA-ból hazatérve dollárokkal érvényesíti rövid úton szerzett civilizációs fölényét.
Jó tíz éve, a legrosszabb poéncsattogtató ripacsériából került a színházba, ám szerepek hosszú során át szervült az együttesbe,- most az előadás elementáris élményét kivételes alakítással tetézi. Haumann Péter, az Amerikába emigrált osztálytárs, már szelíden deklamált leveleivel meghitt pillanatokat szerez a tébolyult tombolásban, majd két monológját írja be a színházi emlékezet felejthetetlen lapjaira. Felsorolja meggyilkolt rokonságát, nagyszülők, szülők, testvérek, unokaöccsök és húgok név szerint, vérfagyasztó regiszter,
- majd az utolsó, mindent békévé oldó jelenetben, ugyanígy mondja el az azóta születettek biblikus sorát, a bölcs optimizmus ki nem hunyó mosolyával.
Máté Gábor és a társulat fantasztikus kisugárzású produkciója elrémít, lenyűgöz, gondolkodásra kényszerít. Mikor fogunk mi szembenézni a negyvenes évek népirtásba fajuló eseményeivel? A hallgató többség, a kárörvendők és haszonlesők, az elorzott javak állami és civil kisajátítóinak, a közvetett és közvetlen gyilkosoknak történetével? Ideje lenn megírni a „mi osztályunk”-at is…
Repülőrajttal robbantott a megújuló Katona József Színház az őszi idényben, bízunk abban, hogy ez az előadás egy újabb nagy korszak nyitánya lesz.

forrás