v f
Bemutatók

Borisz Godunov

Írta: Alekszandr Puskin
Fordította: Radnai Annamária és Térey János

Alekszandr Puskin terve, hogy megírja Borisz Godunov című nagy, az orosz nemzeti történelem emlékezetes eseménysorozatát feldolgozó tragédiáját, csak részben sikerült. A mű elkészült ugyan, de nem nagy, nemzeti tragédia lett, helyette káprázatosan szellemes, fordulatos és meglepően modern mű született: a darab ironikus hangvétele, a hatalomért folytatott harc cinikus gesztusai nem engedik, hogy könnyet hullassunk a szereplők sorsa fölött.

A hataloméhes urak, és az alkalmazkodásba belefáradt nép viszonya cseppet sem megható. Viszont a fordulatos, gunyoros jelenetek során át belepillanthatunk a szereplők kártyáiba, és a politikai manőverek széles eszköztárába - ajánlhatjuk a művet akár kezdő politikusok számára is, illetve mindenkinek, aki kíváncsi a hatalmi játszmák változatos technikáira.

***

1598. február 17-én az orosz állam történetében szokatlan esemény játszódott le: először választottak cárt országos gyűlésen. Addig a trón a legendás Ruriktól származó dinasztián belül öröklődött. De az előző cár utód nélkül halt meg, és új uralkodónak egyhangúan Borisz Godunov bojárt választották meg, aki sem cári előddel, sem az uralkodó moszkvai hercegek családjával nem állt rokoni kapcsolatban. Ez a körülmény mindvégig akadálya volt annak, hogy Boriszt elfogadják a bojárok és a nép. Kortársait és az utókort azóta is foglalkoztatja, minek volt köszönhető hirtelen felemelkedése – sokak szerint véres bűncselekmények árán szerezte meg a trónt. Fő bűnének vélik, hogy megölette Gyimitrij cárevicset, a trón várományosát.

Mindenki megdöbbent, amikor Borisz uralkodásának ötödik évében felbukkant egy fiatal szerzetes azzal, hogy ő az életben maradt trónörökös, Gyimitrij, és trónra kíván lépni. Ezzel az eseménnyel kezdődtek az orosz történelem zűrzavaros időknek nevezett évei. Polgárháborúk állandóan változó frontokkal, a cári trónért folytatott ádáz politikai csaták és háborúk közepette zajlott az élet az országban. A Borisz halálát követő nyolc évben még hét ál-Gyimitrij jelentette be igényét a trónra, és az országnak ezalatt, a háborúk mellett, négy cárt kellett elviselnie.

Nem csoda, ha a nép egy idő után már közömbösen, sőt gunyorosan figyeli, ahogy újabb és újabb uralkodók és bitorlók váltják egymást a trónon.

Szereplők

Máté Gábor Borisz Godunov
Kovács Lehel Grigoríj, az önjelölt
Bezerédi Zoltán Sujszkij herceg
Szacsvay László Pimen apát
Ujlaki Dénes Varlaam atya, Bojár, Doni kozák, Ember a népből
Bán János Eszelős, Miszail atya, Bojár, Moszkvai menekült
Dankó István Koskin, Orosz szökevény
Elek Ferenc Pátriárka, Rozsnov, Fogoly
Bodnár Erika Kocsmárosné, Dajka, Asszony a népből
Rujder Vivien Marina
Kiss Eszter Marina társalkodónője, Udvaronc, Asszony a népből
Mészáros Blanka Kszényija, cárlány
Dér Zsolt Varatinszkij, Rosen, a német tiszt
Vizi Dávid e.h. Kabanov, Férfi a népből, Határőr
Kovács Tamás e.h. Kurbszkij, Udvaronc, Bojár
Lestyán Attila e.h. Költő, Margeret, a francia tiszt
László G. Attila m.v. Férfi a népből, Szobanyszki, Határőr
Zsámbéki Tóbiás/Varga Zétény Fjodor cárevics, Utcagyerek
Lakatos Dezső Mnyisek, Börtönőr

Alkotók

Látvány Szakács Györgyi, Szlávik István
Világítás Pető József
Zene Sáry László
Dramaturg Radnai Annamária
Asszisztens Tiwald György
Rendező Zsámbéki Gábor