„A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad egyik legnagyobb gyalázata az ügynökakták feltáratlansága, s ez a politikai elitek szégyene, botránya. Lehetséges-e életben maradni ekkora dózisú méreggel a szervezetben? Olyan betegsége ez a társadalomnak, amibe sok érintett belehalt már, mások viszont köszönik, jól vannak, pompásan érzik magukat...
Ahol a regnáló hatalom el tudja hitetni magáról, hogy örök és mindenható, ott az állam, mint gátlástalan ragadozó, zsákmányként, tehetetlen prédaként tekint az egyénre, akivel bármit megtehet. És nincs kibúvó, nincs pardon, nincs hely, ahova elbújhatnánk a karmai elől.”
Ménes Attila