DAVID HARROWER: KÉS A TYÚKBAN

MI VAN A FEJBEN?

Harrowernek, azt hiszem, szerencséje van a magyar színházzal: különleges színészi feladványokat kínáló drámája ihletett színrevitelben került közönség elé a Katona stúdiószínházában. A kortárs skót szerző színműve sajátos modellhelyzetben vizsgálja az emberi kapcsolatokat, vonzások és taszítások eredőit, az érzéki vonzódás s az intellektus kölcsönhatását, s még inkább a közvetítő mezőt, a nyelvet, amely e játékban nem pusztán a kommunikáció eszköze, hanem tulajdonképpeni tárgya. A modelltörténet színtere egy pontosabban meg nem határozott világ-végi falu, földműves parasztlegény otthona meg tőle nem túl távol egy molnár malma, ahova a környékbeliek gabonát őrletni járnak. A parasztember kettesben éldegél fiatal feleségével, a molnár - mint a játék második felében megtudjuk -, megözvegyülten, család nélkül pergeti napjait.

Harrower drámájának tartalmi rétegzettsége és metaforikus sokértelműsége már a miliő megteremtésében s a szereplők kiválasztásában megmutatkozik: a csak nagyon jelzésszerűen felvázolt társadalmi környezet a hagyományosan vidéki, paraszti élet képeiből és kellékeiből építkezik, úgy, hogy a drámai történéssor pszichológiailag és szociológiailag is hitelesnek és megalapozottnak tűnik, ám a történetmondásnak, a cselekmény bonyolításának s főként a szereplők beszéd-módjának van egy olyan metafizikai síkja, vetülete, ahonnét nézve a dráma virtuális és önreflexív cselekvéssornak, posztmodern pszeudojátéknak látszik. Egyszerűbben szólva: az író eljátszat szereplőivel egy krimiszerű történetet, amely a dráma logikája szerint bonyolódik, ám ez a sztori maga is a kulturális-irodalmi kánonra vagy a népi mondavilág évszázados tradícióiban élő történetekre és figurákra alapozott reflexió. Amelyben szereplőként adva van egy paraszt, aki a földet túrja, és a lovait gondozza, színre lép egy molnár, aki a falutól távol a búzát őrli, s feltűnik a földművesné - az asszony, aki szere-tője lesz a molnárnak, s akivel közösen megölik a férjet.

Harrower darabja többek között attól válik sokértelműen sejtelmessé, metafizikai tartalmak hordozójává, telítetté, hogy a történetvalóságos drámaként és virtuális modellhelyzetként egyaránt működőképes, értelmezhető és eljátszható. A laza szociológiai beágyazottság a játék valódiságát erősíti, míg a drá-ma nyelve, a szereplők nyelvhasználata a metafizikai-létfilozófiai jelentéssík egyidejű jelenlétét tudatosítja. A három szereplő eltérő intenzitással bár, de egyként furcsa, szaggatott, torzított, költői és filozofikus elemekkel tűzdelt nyelven beszél, többnyire névelők nélküli mondatokban, szabálytalan szórendet használva, furcsán hátravetett kifejezésekkel, sokszor logikátlannak tűnő nyelvi fordulatokat alkalmazva. „Új dolgok vannak a fejem-be. Mindig, amikor nézek. Új nevek. Nem kell nekem a máshol" - mondja a Fiatal nő, mikor elköszön a molnártól. A világban való tevékeny létezés és az egyidejű szemlélődésközös nyelve ez, Varró Dániel fordítása legalábbis ilyen nyelvet és beszédmódot közvetít, lírai erővel és megejtő képalkotó fantáziával. A költőien sűrített, vizuális tartalmakkal is telített nyelv jelentéstartománya roppantszéles és tág asszociációs mezőt nyit a színészek játékához s a nézői befogadáshoz.

Gothár Péter rendezése a darab gazdagasszociációs terét a lehető legtágabbra nyitja, s ha lehet, még tovább tágítja az előadásban: megőrzi a játék primer és szikár realisztikusságát, ám maximálisan kihasználja a drámaszerkezetében, építkezésmódjában, a szerep

lők személyiségében és speciális nyelvhasználatában rejlő metafizikai lehetőségeket. Mindenekelőtt aprólékosan kibontja, és precízen megmutatja azt a freudi mélylélektani motivációkkal és csapdákkal átszőtt érzéki viszonyrendszert, amely a három szereplőt egymáshoz fűzi, cselekvéseiket meghatározza, s amely természetszerűleg messze meghaladja egy klasszikus szerelmi háromszög kereteit. A Fiatal nő, aki természetközeli lényként odaadással, szent együgyűséggel ragaszkodik urához, s kiszolgáltatottan tűri annak szeszélyeit, a molnár házába érve egy másik világgal szembesül, s egy idegen férfimásfajta vonzerejét is megtapasztalja. A lovainak élő fiatal férj a nyers ösztönök embere, használja az asszonyt, mint valami állatot és szolgát, s fel sem merül benne, hogy akár el is veszítheti feleségét. A molnár a falutól elszigetelten, magányosan éldegél könyvei és whiskysüvegei között, nem sokat törődik a látogató bolondériáival, ám a Fiatal nő vonzereje egykori asszonyára emlékezteti, s Csikós William arroganciája kizökkenti egykedvű magányából. Megszerzi hát az asszonyt, mégpedig közös gyilkosság révén, ám nem költözik be a faluba, hanem a városba készül, ahol szabad életet élhet. (A történet sajátosságához tartozik, hogy a falu mint szociológiai keret mindvégig csak jelzésszerűen van jelen a háromszögtörténetben, hivatkoznak rá, de sosem tudjuk meg, létezik-e valóságosan.)

Gothár és a fiatalasszony megformálója, Fullajtár Andrea kitaláltak a nőnek egyfajta stilizált beszédet. Lényegében erre épül az előadás. Fullajtár Fiatal nője picit oldalra billenti a fejét, szögletesen, darabosan mozog, összekucorodik, magába roskad, vagy dacosan szembeszegül környezetével, még arra is ügyel, hogy az ujjait széttartsa, mintha csak beteg lenne. Nehezen artikulál, lassan, vontatottan formálja s mondja ki a mondatokat,

úgy szakadnak ki belőle a szavak, mintha mindegyiket ott szülné meg előttünk. Fullajtár arcán félelem, rajongás, elragadtatás, indulat, kitörni vágyó feszültség villódzik – a betegek, a sérültek, a megszállottak, a gyermekek félelme, elragadtatottsága. A gondolkodás és a nyelv állítólag közös eredetű az emberi agyban - Fullajtár Fiatal nője azt jeleníti meg a szemünk előtt, milyen is az, amikor és ahogy megszületnek a szavaink. Minden kifejezésre rácsodálkozik, ízlelgeti és értelmezi a szavakat, megkérdőjelezve a nyelv-használat szokásrendjét és közmegegyezését, amely szerint egy-egy tárgyat vagy dolgot a konvenció és tradíció által rögzült hangalak jelöl.

Fullajár hallatlanul összetett és sokfélearcmásból összegyúrt emberalakot formál. Egyszerre kiszolgáltatott és gyermeki. Rajongó kamasz lány. Érett, hódító nő. Vadóclányka. Butácska, de megvan a magához valóesze. Érzéki vamp, az érzékiség szélütött rabja. Remeg a teste. Villámlik a tekintete. Máskor szelíden alázatos. Akkor a legkihívóbb, amikor csúnyácska mer lenni. Ez a bravúrosan megformált animális ösztönlény, aki a szentek, az őrültek, az istentől vagy ördögtől megszállottak révületét s a civilizációtól megrontatlanok néma egyszerűségét közvetíti, úgy mozog, 61, lélegzik, mint a természet erői: a szél, a vihar, az eső, a napsütés. Színész és szerep kivételes találkozásának lehetünk tanúi a Kamrában; megtörténik az, ami csak ritka, kegyelmi pillanatokban szokott megtörténni: egy kócos hajú, meg-törttekintetű, megalázott nő elkezd ragyogni. Átlényegül, benső sugárzása magával ragad.

Gothár különösen a Fiatal nő kiszolgáltatottságát hangsúlyozza az előadásban: Fullajtárfiatalasszonya durva pokrócba bugyolálva ágyszélén kucorog, pattogzott zománcú lavór fölékuporodik, hogy dolgát végezze, kirojtosodottszélű, fakóra kopott vászonháló-ingben némán tűri Csikós William közeledését Kocsis Gergely nyers egyszerűséggel, bumfordi bájjal formálja meg az életerős és önmagának való férj figuráját, finoman érzékeltetve, hogy a szuggesztív erejű asszony hogyan hasonítja magához a férfit. Lengyel Ferenc molnára eleinte egykedvű távolságtartással szemléli a faluból jöttek szokásrendjét, zárt világát, s a nőzavart indulatossággal és megjátszott lenézéssel leplezni próbált közeledését. Aztán úgy ölik meg szinte egyszerre mozdulva a mit sem sejtő kapatos férjet, mintha világéletükben erre készültek volna.

A gyilkosságot viharos szeretkezésük követi, a nő a molnár rusztikus asztalkájába kapaszkodik, döng alattuk a padló, inogni kezdenek a bútorok, s az aktus gyorsuló ritmusára beindul a zakatoló gépezet: száll a por, lisztfelhő gomolyog elhomályosítva az eget, pöfög, prüszköl, csattog a malom masinériája, dübörög a malomkerék, végül az egész szoba imbolyogni kezd, mintha a föld fordult volna ki sarkaiból. Elementáris erejű természeti jelenséggé transzponált vad egyesülésük a groteszk és a tragikum határáig röpíti a játékot, megint csak valóságos és metafizikai képzeteket keltve. (A felbillenő-elmozduló díszletfalak, az aktus mechanikusan gyorsuló rituáléja az egykori kaposvári Mrożek-előadás, a Rendőrség jelenetsorát idézte fel bennem, amelyben egy ócska varrógép föl-fölerősödő zakatolása szolgált a szerelmi rítus gyilkosan groteszk metaforájául.)

Gothár előadásában elég nagy szerepet kap a stilizáció nélküli testiség, mezítelen testek és testrészek gazdag képvilága, mely a kiszolgáltatottság, az életerő, a nyers érzékiség s az érzéki szépség megtestesítője. A testek vonzásáé, amely hatalommal bír a gondolkodás, az intellektus és a tradíciók felett, s amely végső soron motiválja az emberi cselekedeteket.

A puritánul funkcionális díszletet és a jelmezeket a rendező tervezte: néhány durván faragott asztalkából, ágyból, székből, kifakult vászonruhából, azoldalfalakból derengő vagy felragyogó tompa súrlófényből és OrbánGyörgy sejtelmes hangulatú, szivárgó zenéjéből teremtett ihletett miliőt a játékhoz. Tépett szélű, combközépig érő alsógatyákat viselnek a férfiak, a Fiatal nő hosszú, ujjatlan, gyűrt hálóingje kirajzolja a test vonalait, a házaspár csatakos, ormótlan klumpáját felváltva használják, míg mindketten új, feketelábbelit nem kapnak a jól végzett munkaajándékául, a molnár fogadószobáját lejtőspadló borítja, s szembenéz egymással a két szűk horizontú, nyomorúságos odú, a csikósé és a molnáré, hosszú, kifutószerű pallón szaladgál közöttük a két férfi között vergődő zavart lelkű asszony. Gothár előadásában minden együtt van, ami Harrower drámáját olyan különlegessé teszi: sejtelmesség és erő, gondolati tágasság és polifónia, az érzékiség nyersrealizmusa, vad és éteri metafizikája. A hárompontos és érzékeny színészi alakformálás összhangja, Fullajtár Fiatal nőjének esendősége, ragyogása a Kamra hosszú sikerszériáját ígéri.

KOVÁCS DEZSŐ

David Harrower: Kés a tyúkban (Kamra) Fordította: Varró Dániel. Zene: Orbán György m. v. Rendezte, a díszletet, jelmeze-ket tervezte: Gothár Péter.

Szereplők: Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Lengyel Ferenc