v f
Archívum

Flaubert-Forgách: Dilettánsok

Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet regényéből Tóth Árpád fordítása nyomán

Két párizsi írnok, Bouvard és Pécuchet nyugdíjba vonulása után vidékre költözik. Kivonulnak a társadalomból, hogy vidéki magányukban minden lehető emberi tudást megszerezzenek. Céljuk, hogy tanulmányozzák a különböző tudományterületek legrégibb és legújabb eredményeit, hogy így - az enciklopédistákhoz hasonlóan - mindenről megalkothassák saját definícióikat. A könyvekben leírtakat sorra kipróbálják, ám kísérleteik, mint egy abszurd komédiában, legtöbbször balul sülnek el, a kisváros lakóinak legnagyobb mulatságára, akiket ugyanakkor gyakran meg is botránkoztat a furcsa páros. Flaubert utolsó, befejezetlenül maradt könyvével a mindannyiunkban ott lakozó tudatlanságot, az általános, emberi hülyeséget akarta leleplezni.

Gustave Flaubert 1821-ben született Rouen-ban. A Bovaryné megjelenése után, 1856-ban pornográfia vádjával perbe fogták, ám a könyv hatalmas közönségsikert aratott. A teljes elismerést az Érzelmek iskolája hozta meg Flaubert-nek 1869-ben. Élete vége felé Flaubert így írt tanítványának, Maupassant-nak: „a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan”. Erről szól az utolsó, befejezetlenül maradt, csak halála után 1881-ben megjelent regénye, a Bouvard és Pécuchet is.

Gustave Flaubert levelezéséből: A könyvnek, amit írok, az lehetne az alcíme, hogy „Az emberi butaság enciklopédiája”. Emberpróbáló vállalkozás, a téma teljesen magába szippantott. (1879. február) Hullámokban tör rám a fojtogató gyűlölet korom hülyesége ellen. A szar föltolul a számba, és bennreked, mint egy kizáródott sérvben. De magamban tartom, összedolgozom, kemény masszává gyúrom, hogy úgy bekenjem vele a 19. századot, ahogy az indiai pagodák falát kenik be tehéntrágyával. (1855. szeptember) Ha megírom ezt a könyvet, száműzni fognak Franciaországból és Európából! (1863. április) Azt kérdi tőlem, drága barátom, nem rettent-e el, hogy az emberi butaság nőttön-nő, amikor én pont azt akarom megmutatni és leírni, hogy már most milyen nagy. Csak ennyit próbál mondani a maga barátja. A társadalomnak az a feladata, hogy visszaszorítsa, mert kiirtani úgysem lehet. Mindeközben egy dolgot tehetünk: jól kivesézzük. (1874. június)

Maupassant A Bouvard és Pécuchet-ről: …És ha már a mitológiai hasonlatoknál tartok, a Bouvard és Pécuchet-ről is eszembe jutott egy. Sziszüphosz mítoszát látom benne: két modern polgár Sziszüphosz görgeti fölfelé a megértés kövét a tudás hegyén, és a kő minduntalan visszahull a hegy lábához. De Sziszüphosszal ellentétben ők a végén fújtatva, kimerülten megállnak, hátat fordítanak a hegynek, és ráülnek a sziklára.

Szereplők

Bouvard Máté Gábor
Péchuchet Elek Ferenc
özvegy Bordinné Ónodi Eszter
Foureau Nagy Ervin
Adófelügyelő/Marcel Kovács Lehel
Gróf Fekete Ernő
Germaine Szirtes Ági 
Amélie Pálos Hanna e.h.
Gorgu Keresztes Tamás
Jegyző Vajdai Vilmos
Kapitány Kocsis Gergely
Doktor/Fodrász Rajkai Zoltán
Gouy, bérlő/Langlois, fűszeres Lengyel Ferenc
Tanító/Parasztember Dankó István
Plébános/Csendőrfőnök Mészáros Béla
Doktor felesége/Szobalány/Gouy felesége Borbély Alexandra e.h.
Parasztlegény/Csendőr/Párizsi úr Kovács Gergely e.h.
Parasztasszony Tóth Anita

Alkotók


Közreműködnek: Nagy Lajos, Juhász Árpád, Botka Zoltán

Díszlet Khell Zsolt m.v.
Jelmez Szakács Györgyi m.v.
Zene Yonderboi m.v.
Fény Vida Zoltán m.v.
Dramaturg Boronkay Soma e.h.
A rendező munkatársa Tóth Judit
Rendező Ascher Tamás
Bemutató
2011. április 29.

Interjúk, kritikák

Galéria