Roman Pawlowski, Gazeta Wyborcza

Három díjból kettőt két, a ’90-es évek közepén keletkezett darab söpört be, David Harrower „Kés a tyúkban” és Dejan Dukowski „Lőporos hordó” c. darabja.... (...) Ezek a változás jelei, amelyeknek tanúi vagyunk a legutóbbi évek európai színházán belül. A közönség új történeteket akar, távolodás figyelhető meg a pompás nagydíszletes előadásoktól a kamarajellegű előadások felé, amelyek a színészi produkcióra és egy újfajta dramaturgiára támaszkodnak. Épp ilyen előadás volt a Grand Prix-győztes magyar „Kés a tyúkban” David Harrowertől; háromszereplős darab, nyers és lecsupaszított díszletezéssel, nem a rendezői ötletek, hanem a színészi játék intenzitásának és intimitásának mellbevágó hatásával. (...) A kelet-európai színház nehezen teszi magáévá a kortárs dramaturgiát, amely más rendezést kíván, mint a klasszikus drámák, hiszen a közönség nem ismeri a szöveget, s nem tudja összevetni a rendező vízióját az emlékezetbe vésődött eredeti változattal. (...) Vajon a színházban rehabilitálódik-e majd a hétköznapiság? Vajon az új darabok kiharcolják-e helyüket a repertoárban a klasszikusok mellett? A „Kontakt”-on szélesen képviselt politikai színháznak van-e jövője, vagy pusztán átmeneti divatot képvisel? Minden a szerzők kezében van: a színház jövője tőlük függ, és ezt a toruni fesztivál ékesen bizonyította is.”

Roman Pawlowski, Gazeta Wyborcza

A Kés a tyúkban c. darab eme szép, költői előadása Gothár Péter keze alól került ki, aki filmeket és darabokat egyaránt rendez. Talán filmes tapasztalataival magyarázható a képek kiváló „fotózása”, a zseniálisan kezelt világítás, a színészek gesztusainak csökkentése és inkább a tekintetekkel felépített közelség. Ám honnan jön a női mentalitásnak és pszichének eme különleges átérzése, a tudatalatti ábrándjainak és vágyainak sikeres formába öntése, az intim szférák felfedése, melyekben nem léteznek már erkölcsi normák? Csak a főhajtás marad, egy igazi művész megérzései és érzékenysége előtt. Meg kell hagyni, hogy a fesztiválon bemutatott előadás elsősorban költői képeivel, az egyszerűsítések találékonyságával és színházi metaforáival hatott.(...) A lengyel közönségnek megfelelt Piotr Sommer dísztelen, tisztán hangzó, takarékos dialógusokkal vezetett fordítása, mely valószínűleg közelebb áll az eredetihez, és nagyszerűen kapcsolódik a színre vitt előadáshoz. Így hát mindez kerek egésszé állt össze, melynek köszönhetően olyan színházi produkciót láthattunk, melynek szépsége valóban rabul ejtett mindenkit. Nem csoda, hogy épp a Katona József Színház előadása gyűjtötte be a legtöbb KONTAKT-díjat – kezdve a Grand Prix-n és a legjobb előadásért járó újságírói díjon át, egészen a Lengyel Ferencnek kijáró elismerésig, aki elnyerte a fesztivál legjobb színészének kijáró díjat.

Malgorzata Szum, Spokojna okolica