Én egy komcsi nyanya vagyok
Annyi a világ, amennyit beletöltesz. Bár nem valószínű, hogy a sörre gondolt Georg Wilhelm Friedrich Hegel amikor ezt a gondoltat valamivel elegánsabban megfogalmazta. Életlehetőségeink születésünkkor már ugyancsak megszabottak, de azért nem mindegy, hogy az adottal mihez kezdünk és kezdhetünk. Ha valaki Ceausescu Romániájában, egy moldáviai faluban vályogtégla-készítők családjában,a petróleumlámpa fényében született álmai beteljesülését érzi az összkomfortos panellakásban, s abban, hogy a lánya – ha ő nem is -, de elvégezhette az egyetemet.
A színpadképet hatalmas otthonka öleli át. Élénk azúr, rajta piros és sárga hatalmas napraforgók. Ahogy illik még, a gomblyukak és az ujjatlan ujjszegély is a valaha általánosan hordott ruhadarabot idézi. A Lajtától Nyugatra ezt nem ismerték, csak attól Keletre. Anyaga nejlon, amelyet mostanában már poliészternek hívnak, de annak fogását, érzésvilágát meg sem közelíti. Az ujjatlan végig gombos – ifi asszonyoknak rózsaszín-zöld, piros, az idősebbeknek a kék és a barna árnyalataiban, de mindig mintás és ezek a minták csak virágok voltak - ruhadarab a dolgozó nő viselete volt, amelyet nagyszerű hordani takarításkor, a boltba járásra, csakúgy, mint a mezőn, mert takarta az alája húzott mackónadrágot.
Igen, az otthonka ápolt és takart, valamint díszített. Jelezte, hogy ki az együvé tartozó, ki az, aki bízik a jövőben, mert már minden más, mint a múlt, amikor még kötényt viseltek. Az új rend társadalmi mobilitást ígért, s betartotta: lett a tőzegtaposás helyett gyárban fémipari szakmunka. Budi helyett panelházi fürdőszoba, protekcióval gázpalack és – ugyan várni kellett rá, mert az egyenlőbbnél voltak egyenlőbbek, akik hamarabb jutottak pénzükért, tévéhez, mosógéphez, autóhoz, telefonhoz – de jutott. Amiről az embernek fogalma nincs, az meg nem hiányzik. A banán újságlátvány-élmény, de íze fogkrémből elővarázsolható.
Dan Lungu román író és szociológus 1969-ben született a moldvai Botosaniban. Szociológia, filozófia és politológia szakon végzett és tanulmányokat folytatott a franciaországi Agen-ben és Lille-ben, az angliai Birminghamben, az olaszországi Perugiában és részt vett a Sorbonne posztgraduális képzésén. Doktori értekezése az Ipostazesociologice ale propagandei Si manipulárii („A propaganda és a manipuláció szociológiai megjelenése”) címet viselte. A Sînt o babă comunistă! ( „Egy komcsi nyanya vagyok!”) című regényét- már tíz nyelvre lefordították -magyarul a pécsi Jelenkor adta ki, Koszta Gabriella fordításában. Ezt alkalmazta színpadra Török Tamara és Csoma Judit, hogy belőle egész estés monodrámát formáljon. A nyugdíjas fémipari szakmunkásnő – rózsaszín steppelt pongyola van rajta, a hatvanas évek városi viselete – elmeséli életét, hogy milyen volt, amikor neki jó volt és milyen most, amikor már rossz.
Csoma Judit - Emilia Apostoae - ül a parányi térben, néha föláll, a rádióhoz megy, időnként a fotelbe ül. Nincs más eszköz, mint az arca, a tekintete, keze, amellyel hitelesíti élettörténetét, érzéseit. Mesél. Meséli történetét. Nem mindig szavakban. Ahogy tenyerét az arca elé emeli, ahogy végigsimítja homlokába hulló tincseit, ahogy a zsebébe nyúl, ahogy a bögréért, ahogy marokfa fogja, ahogy iszik belőle. Hitelesíti azt, hogy számára méltóbb volt, amikor dolgozhatott, amikor a húsért sorba kellett állni, és sokszor már nem jutott, amikor nem volt annyiféle áru, de mégis volt azért, ami az élethez kellett. Egy asszony egész élettörténete elevenedik meg játékában. Ugyanígy él, ugyanígy gondolkodik, ha a világ más tájára születik:munka, otthon, gyerek, férj – talán ebben a sorrendben. Neki ez jutott, ez az ország, ez a haza. Ő nem számított a politikának, s ezért semmi dolga a politikával!
Csoma Judit az otthonka-díszlet meghittségében, és szerepe szerint nyugdíjasként csupa dinamizmus és csupa erő. Elhiteti: az ember a diktatúrák ellenére is diadalmas, mert ő az életet továbbvivő.
A Katona József Színház Sufnijában a darab május 28-án látható újra.