KOLTAI TAMÁS
a szerző további cikkei
NAGYKUTYÁK UNIFORMISBAN
XLVI. évfolyam 18. szám, 2002. május 3.


Korunk arról szól, be tud-e darálni a hatalom. Föladod-e magad, hajlandó vagy-e beállni a tömegbe. Megfelelni vagy sem, az itt a kérdés. Kelleni csak az első esetben kellesz. Vagy akkor sem. A svájci Urs Widmer Top Dogs című darabjában harmincas csúcsmenedzsereket tesznek taccsra. Mindannyian elvesztették állásukat. Nyilván mások jobban megfeleltek. Most pszichoterápián vesznek részt, hogy vissza tudják tornászni magukat a csúcsra. Hogy újra megfeleljenek. Hogy még jobban konformizálódjanak. Hogy végképp elveszítsék egyéniségüket. Szürke yuppie-egyenruhában vannak, keresztnevük a kitűzőn, hogy meg lehessen őket különböztetni egymástól. Szerepjátékokat játszanak, hogy elsajátítsák az érvényesülés egyetlen módját, a tökéletes személyiségvesztést. Widmer darabja nem irodalmi érték, de telibe talál. Kecskeméten adják a párját, a Push up 1:3 címűt; egy német szerző, Roland Schimmelpfennig írta, Bodolay Géza rendezte. Ugyanúgy egy Central Parkra néző irodaházban játszódik, ugyanolyan yuppie-k között, néha szó szerint ugyanazokat a mondatokat mondják, csak a vállalati öltöny/kosztüm színe más: szürke helyett kék. Zeitstückök, ha találkoznak.
A Widmer-darabot Bagossy László vette kezelésbe a Kamrában. Megérte. Príma lett a szöveg, gunyoros a játék. Szürke kifutón illegetik magukat a szürke hivatalnok-egerek. (A díszletet Bagossy Levente tervezte.) Olyan az egész, mint egy terapikus divatbemutató (Földi Andrea-kollekció). Beteg korunk magatartásmodelljei közszemlén. A verseny kárvallottjai koreografált konfesszió útján beszélik ki magukból a sikertelenséget. Kollektív szöveg- és tornagyakorlatok, egyéni gyónások. Apatikusok, neurotikusok, hisztérikusok konformizáló kúrája. A színészek - Bertalan Ágnes, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Szabó Győző, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos - láthatóan élvezik. Pontosan tudják, mit kell csinálniuk: életet vinni a szürkeség monotóniájába anélkül, hogy "szerepelnének". Dokumentált típusok, nem személyiségek - erről szól a darab. A tárgyilagos személytelenséget csak azok tudják előállítani, akik önmagukban valakik, nem kell külön eljátszaniuk. Fanyar, kritikus, a látszat ellenére rosszkedvű előadás. De van még remény: a végén az egyik szürke menedzser-egér újra sínre kerül. Megy az új üzletláncba, Albániába. Gratulálunk.
A nyitrai Divadlo Andreja Bagara Hamlet-előadásán a falak is szürkék. A birodalmi építészet nácizmusból és kommunizmusból ismert betonszürkéje határolja a teret. Kancellária- és sportmonumentalizmus. Két óriási fáklyarelief mint a birodalmi nacionalizmus jelképe, rejtett világítással. Köztük a nemzeti nagylét hirdetménye: DANMARK. A haza atyja, Hamlet, az elholt király a szelíd értelmiségi pózában bronzba öntve terpeszkedik. Kentaur díszlete kétséget sem hagy afelől, hogy a világirodalom legismertebb börtöndrámája a személyiséget bedaráló hatalom XX. századi falai között játszódik. A szürke uniformist névkitűzővel ezúttal az őrző-védő szolgálat emberei viselik (jelmez: Bartha Andrea). Csupa security man; fogadással és sajtótájékoztatóval egybekötött királyi beiktatáson, kultúrrendezvényen, mindenütt. Védik a rendet az egyéntől.
Alföldi Róbert - ő rendezte a Thália Színházban vendégül látott előadást - lefordítja a klasszikusokat a mai hétköznapokra. Zeitstücköt csinál belőlük. Ez parnasszista szempontból nem szép dolog, lehet rajta fanyalogni. Alföldi didaktikus és leegyszerűsít. Az ezotéria magas köreiben nem számíthat díjazásra. De túléli, és Shakespeare is. Az ő Hamlete számítógéppel múlatja az időt: a világhálón szörfözik. Atyjának szelleme váratlanul jön be neki a világhálón. Chatelni kezd a Szellemmel. Kérdéseket tesz föl, válaszokat kap. Később a Szellem megjelenik, élőszóban tájékoztatja teendőiről, egy alkalommal jól meg is rugdossa, hogy eddze tompult szándokát. Időközben minden úgy megy, ahogy kell, csak egy kicsit másképp. Polonius, aki történetesen nő, jegyzetblokkjából kipipálja a Laertesnek szóló intelmeket, és külföldi tartózkodása alatt mobilon érdeklődik fia után. Rosencrantz és Guildenstern heteroszex pár, együtt járnak. A "Gonzago megöletésé"-t popegyüttes adja elő, interaktív módon: Hamlet saját életszerepét osztja Claudiusra. A temetői kép a proszektúrán játszódik, a sírásók boncnokok, szabályosan fölboncolják Opheliát, a maciját és Yorick koponyáját rakják a letakart testre. A végső párbaj virtuális küzdősportnak indul: huzalokkal komputeranimációhoz csatlakozik.
A populáris színházi közbeszéd örve alatt Alföldi eredetien old meg néhány hamleti toposzt. Szituációba olvasztja a monológokat. A "Lenni vagy nem lenni" a bakfis Ophelia arcába suttogva a fejecske sikeres összezavarása, amit verbális atrocitás és nemi erőszak követ; a kislány előbb az illemből, aztán a józan észből vetkőzik ki, vízbe fulladása előjeleként öntözőkannából locsolja képzelt virágait, majd - mint egy filmes montázson - megnyugvó lélekként kiszáll önnön holttestéből, és incselkedve-integetve távozik. A mokány, ifjú Claudius frusztrált nemi aktus után lát imához, az erős libidójú Gertrud segédletével. Enyhén ambivalens szexualitás jelei mutatkoznak anya és fia finoman elindított, de rögtön elvágott oidipusi pillanatában, Horatio homoerotikájában és a Rosencrantz-Guildenstern élettársakat provokáló (talán egy régi viszonyt fölidéző?) hamleti frivolitásban. Az interneten bejelentkező Fortinbras személyes megjelenése hozza a végső fordulatot: ő volt a Szellem, csak eddig parókát viselt. Ami történt, nem más, mint az egyetemista Hamlet fölhasználásával végrehajtott politikai puccs. A kíséret tagjai köpenyüktől megszabadulva fekete trikós rohamcsapattá szerveződnek a vezér mögött, és a jöttükre hasonló uniformist öltött, volt szürke egyenruhás biztonsági emberekkel együtt - Horatiót magának Fortinbrasnak kell pisztollyal csatlakozásra unszolnia - csatárláncba fejlődve fenyegetően megindulnak a közönség felé. Hangosan dobbantva, közvetlenül az orruk előtt le is ugranak a színpadról, mielőtt sötét lenne.
Nem sok kétségünk maradhat az üzenet felől. Az előadás aligha felel meg a tiszta művészetről szőtt eszménynek, de akkor korábbi Hamletek - Ascher Tamásé, Paál Istváné vagy Benno Bessoné - sem feleltek meg. Alföldi a saját jelrendszerén belül következetes és koherens; nagyvonalúan kezeli a szcenikát, az effektusokat, a zenét. A társulatot is, amelyben talán kevesebb a kiemelkedő személyiség, annál erősebb maga az azonos színházi nyelvet beszélő, homogén összjátékot megvalósító csapat. Ne tévedjünk: ez nem a fekete pólósok vagy a szürke egyenruhások rohamcsapata, hanem az, amelyik protestál ellenük.
(Urs Widmer: Top Dogs - Kamra; Shakespeare: Hamlet - Divadlo Andreja Bagara Nitra)