színlap
PAPP ANDRÁS—TÉREY JÁNOS: KAZAMATÁK
Szereplők:
Bán János
Bertalan Ágnes
Bezerédi Zoltán
Elek Ferenc
Fekete Ernő
Hajduk Károly
Keresztes Tamás
Kocsis Gergő
Kun Vilmos
Lengyel Ferenc
Máté Gábor
Mészáros Béla
Nagy Ervin
Pelsőczy Réka
Rajkai Zoltán
Rezes Judit
Szacsvay László
Szirtes Ági
Takátsy Péter
Tóth Anita
Ujlaki Dénes
Vajdai Vilmos
Érsek-Obádovics Mercédesz e.h.
Kovács Lehel e.h.
Kádas József e.h.
Sipos Vera e.h.
Somody Kálmán m.v.
Dégi János m.v.
Nagy Péter e.h.
Mercs János e.h.
Barnák László e.h.
Béres Péter
Díszlet – Gothár Péter
Jelmez – Kovács Andrea m.v.
Zene – Tallér Zsófia m.v.
Dramaturg – Fodor Géza, Morcsányi Géza m.v.
Asszisztens – Tóth Judit
Rendező – Gothár Péter
Bemutató: 2006. április 30.
A Kazamaták történelmi tragédia, s tárgya a magyar történelem egy fájdalmas eseménye, az 1956-os forradalom egyik neuralgikus epizódja. Budapesten, október 30-án a Köztársaság téri Pártbizottság ostroma után került sor lincselésekre, amelyek során két honvédtiszt, egy fodrász és 14 rendőregyenruhába átöltözött ÁVH-s karhatalmista lelte halálát. A Kazamaták ennek a napnak az eseményeit dolgozza fel, egyfelől tényszerűen történelmi hitelességgel, másfelől mindkét oldal szereplőinek lelkét-tudatát művészi kreativitással és nagyfokú beleéléssel rekonstruálva, felidézve. A tragédia nagyszabású és sikeres kísérlet arra, hogy a történelmi dráma legmagasabb rendű modelljét, Shakespeare krónikás játékainak dramaturgiáját újrateremtse. Ez a dramaturgia lehetővé teszi egyrészt a pártházon belüli, illetve a kinti, a Köztársaság téri figurák nézőpontjának, perspektívájának állandó szembesítését—ütköztetését, másrészt a különböző tudati szinten álló figurák árnyalt karakterizálását. Mindebből a drámai ábrázolás magas fokú objektivitása következik, a műfajnak e legnagyobb értéke nem csupán irodalmi, hanem színházi érték is a dráma nyelvi—költői minősége, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a költői nyelv színházi erővé válhat. A Kazamaták tehát több szempontból is a mai magyar dráma egyik legnagyobb teljesítménye, amelynek sok érdeme közül ma alighanem az a legnagyobb, hogy kényes problematikához nyúl, mer sebeket feltépni és mély ellentmondásokkal szembesíteni — olyan bátorság és becsületesség ez, amilyenre régen nem volt példa a magyar drámairodalomban.
Mindkét szerző mögött jelentős irodalmi teljesítmények állnak: Papp Andrásnak már két elbeszéléskötete és egy kisregénye jelent meg, Térey Jánosnak több verseskötete, egy verses regénye (Paulus) és egy monumentális, nagyfontosságú drámaciklusa, a Nibelung lakópark, amelynek előadása — miként Puskin Borisz Godunovjának fordításáé is — visszaigazolta, hogy a verses dráma újrateremtőjét is tisztelhetjük benne.