színlap


Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet regényéből Tóth Árpád fordítása nyomán

Bouvard Máté Gábor
Péchuchet Elek Ferenc
özvegy Bordinné Ónodi Eszter
Foureau, polgármester Nagy Ervin
Adófelügyelő/Marcel Kovács Lehel
Gróf Fekete Ernő
Germaine Szirtes Ági
Amélie Pálos Hanna e.h. TEVA ösztöndíjas
Gorgu Keresztes Tamás
Jegyző Vajdai Vilmos
Kapitány Kocsis Gergely
Doktor/Fodrász Rajkai Zoltán
Gouy, bérlő/Langlois, fűszeres Lengyel Ferenc
Tanító/Parasztember Dankó István
Plébános/Csendőrfőnök Mészáros Béla
Doktor felesége/Szobalány/Gouy felesége Borbély Alexandra e.h. TEVA ösztöndíjas
Parasztlegény/Csendőr/Párizsi úr Kovács Gergely e.h. TEVA ösztöndíjas
Parasztasszony Tóth Anita
valamint Nagy Lajos, Juhász Árpád, Botka Zoltán  
   
Díszlet Khell Zsolt m.v.
Jelmez Szakács Györgyi m.v.
Fény Vida Zoltán m.v.
Zene Yonderboi m.v.
Dramaturg Boronkay Soma e.h.
A rendező munkatársa Tóth Judit
   
Rendező Ascher Tamás
165 perc, egy szünettel

 

Két párizsi írnok, Bouvard és Pécuchet nyugdíjba vonulása után vidékre költözik. Kivonulnak a társadalomból, hogy vidéki magányukban minden lehető emberi tudást megszerezzenek. Céljuk, hogy tanulmányozzák a különböző tudományterületek legrégibb és legújabb eredményeit, hogy így - az enciklopédistákhoz hasonlóan - mindenről megalkothassák saját definícióikat. A könyvekben leírtakat sorra kipróbálják, ám kísérleteik, mint egy abszurd komédiában, legtöbbször balul sülnek el, a kisváros lakóinak legnagyobb mulatságára, akiket ugyanakkor gyakran meg is botránkoztat a furcsa páros.

Flaubert utolsó, befejezetlenül maradt könyvével a mindannyiunkban ott lakozó tudatlanságot, az általános, emberi hülyeséget akarta leleplezni.

***

Gustave Flaubert 1821-ben született Rouen-ban.  A Bovaryné megjelenése után, 1856-ban pornográfia vádjával perbe fogták, ám a könyv hatalmas közönségsikert aratott. A teljes elismerést az Érzelmek iskolája hozta meg Flaubert-nek 1869-ben. Élete vége felé Flaubert így írt tanítványának, Maupassant-nak: „a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan”. Erről szól az utolsó, befejezetlenül maradt, csak halála után 1881-ben megjelent regénye, a Bouvard és Pécuchet is.

GUSTAVE FLAUBERT LEVELEZÉSÉBŐL:
A könyvnek, amit írok, az lehetne az alcíme, hogy „Az emberi butaság enciklopédiája”. Emberpróbáló vállalkozás, a téma teljesen magába szippantott. (1879. február)
Hullámokban tör rám a fojtogató gyűlölet korom hülyesége ellen. A szar föltolul a számba, és bennreked, mint egy kizáródott sérvben. De magamban tartom, összedolgozom, kemény masszává gyúrom, hogy úgy bekenjem vele a 19. századot, ahogy az indiai pagodák falát kenik be tehéntrágyával. (1855. szeptember)
Ha megírom ezt a könyvet, száműzni fognak Franciaországból és Európából! (1863. április)
Azt kérdi tőlem, drága barátom, nem rettent-e el, hogy az emberi butaság nőttön-nő, amikor én pont azt akarom megmutatni és leírni, hogy már most milyen nagy. Csak ennyit próbál mondani a maga barátja. A társadalomnak az a feladata, hogy visszaszorítsa, mert kiirtani úgysem lehet. Mindeközben egy dolgot tehetünk: jól kivesézzük. (1874. június)

MAUPASSANT A BOUVARD ÉS PÉCUCHET-RŐL:
…És ha már a mitológiai hasonlatoknál tartok, a Bouvard és Pécuchet-ről is eszembe jutott egy. Sziszüphosz mítoszát látom benne: két modern polgár Sziszüphosz görgeti fölfelé a megértés kövét a tudás hegyén, és a kő minduntalan visszahull a hegy lábához. De Sziszüphosszal ellentétben ők a végén fújtatva, kimerülten megállnak, hátat fordítanak a hegynek, és ráülnek a sziklára.

képek

Dömölky Dániel képei.




Az olvasópróba galériája

     phoca thumb m diletansok domolky olvaso web 016


A próbafotók galériája

     phoca thumb m dilettansok proba domolky web 011

plakát

A plakátot Dömölky Dániel készítette.

dilettansok_web