katonajozsefszinhaz.hu

színlap

Párménió, philosophus, nemes ifjú	Ötvös András
Eresztra, özvegy nemes asszony	Fullajtár Andrea
Titius, Eresztra fia	Tasnádi Bence e.h. ^{TEVA ösztöndíjas}
Szidalisz, Titius testvérhúga	Tenki Réka
Berenisz, nemes leány, Szidalisznak titkosa, Titius szeretője	Kulcsár Viktória e.h.^{TEVA ösztöndíjas}
Lílisz, nemes ifjú	Dankó István
Angyélika, Párménió testvérhúga, Lílisz szeretője	Pálmai Anna
Pontyi, gazdag nemes ember, igaz ember	Kocsis Gergely
Lidás, Párménió szolgája	Mészáros Béla
Lucinda, Szidalisz szolgálója	Borbély Alexandra e.h.^{TEVA ösztöndíjas}

Díszlet	Gothár Péter
Jelmez	Izsák Lili m.v.
Zene	Solti Árpád m.v.
Dramaturg	Morcsányi Géza m.v.
A rendező munkatársa	Tóth Judit

Rendező	Gothár Péter

90 perc, szünet nélkül

Bessenyei György

Valószínűleg 1747-ben született. 1755-től 1760-ig Sárospatakon tanult. Alig sajátította el a bibliai-vallási tudnivalókat s kevéssé a klasszikus latin szerzőket, apja máris hazavitte gazdálkodni. Innen, a Szabolcs megyei Bercelről került fel Bécsbe, a császárnő testőrségébe, ahonnan 1773-ban lépett ki. Később a hazai protestánsok bécsi ügyvivője lett, 1780-ban pedig Mária Terézia udvari könyvtárossá nevezte ki. A királynő halála után bizonytalanná vált helyzete. II. József 1782-ben megvonta évjáradékát, s így hazatért birtokára. 1796-tól ismét írt. Amikor 1804-ben tudomására jutott, hogy munkáinak megjelenését a cenzúra nem engedélyezi, letette a tollat. Kéziratait a Nemzeti Múzeum Könyvtárának, másolataikat korábban a sárospataki kollégium könyvtárának adományozta. 1811. február 24-én Pusztakovácsiban halt meg.

A filozófus

Bessenyei György legsikeresebb és minden bizonnyal legjobban sikerült műve 1777-ben jelent meg Pesten. A vígjátéknak a nyilvánvaló francia minták mellett az író saját életművéből származó, prózai előzménye is van: a Galant levelek című levélregény. A filozófus címadó hőse ugyanis a Galant levelek egyik levélírója, Párménio, a gáláns szalonélet üres csillogásától elforduló, magányában filozofáló gyöngéd nemesifjú. Kopernikust, Descartes-ot, Locke-ot olvas, a világ értelmét kutatja, a történelem tanulságaiban mélyed el – és szkeptikus marad ismeretelméletében. Ahhoz hasonló erkölcsi eszmét vall, mint amelyet Bessenyei ez idő tájt fogalmazott meg a civilizálódás és az erényeknek egyáltalán nem ellentétes voltáról: "Ne higgyed különben, hogy egy szelíd, tudós nemzet, melynek ifiai nyakokon lepedőket tekergetnek öszve s asszonyaik szagos vizekben fürödnek, vitéz is ne lehetne ..."

Ez az első nagyhatású irodalmi mintája a Csokonain, Kisfaludyn, Vörösmartyn át Petőfiig nevetve vagy haraggal bírált parlagi nemesúrnak. Pontyi messze szakadt családja előkelő ágától. Búzával, szénával, marha- és lókereskedelemmel szedi meg magát a konjunktúra idején, de bármilyen jómódú is, földhözragadt műveltsége szüntelenül kiütközik.

A darab ősbemutatója sikert aratott, Pontyi szerepét Kelemen László, a magyar nyelvű színjátszás megteremtője játszotta. A vígjátékot az 1790-es években többször is eljátszották a budai és pesti magyar színészek.

(A magyar irodalom története c könyv (Akadémiai Kiadó, 1965) és a Kulturális enciklopédia nyomán)

Bemutató: 2011. október 8.