A Kamra előadásában a Férfit Mészáros Béla, a Nőt Borbély Alexandra egyetemi hallgató játssza. Mindkét alakítás hiteles, izgalmas. Íróilag Borbély Alexandra van kedvezőbb helyzetben, az ő kezdő alkoholista pincérnője konzekvensebb figura, mint a meglehetősen zagyva, álirodalmi szövegeket hadráló, magát különböző módokon alkotói izgalomba hozni próbáló láncfűrészes főhős. Dömötör András mintha rendezőileg másik darabot kezdett volna el, mint amit az írói ajánlatnak megfelelően kénytelen volt befejezni. A mulattatóan borzongató, itt-ott hányingerlő horrorstílben fogant és fülhasogató kezdő percek után nehéz visszaszelídülni a panellakás másként elviselhetetlen, kilátástalan galambodújába. Mindkét figura színészi karakterre is figyelő, empatikus öltöztetése Bujdosó Nórát dicséri. Horgas Péter remek lakótelepi díszlete akár Budapestet is mutathatja. Mészáros Béla láncfűrészes ifjú németje is bárhol megszülethetne a világon, gazdag apukától, fél vagy inkább harmadtehetséggel, viszolyogtató önzéssel s ijesztő bizonytalansággal kibélelve.
A dráma viszont mintha nem igazán születne meg. A vértől tocsogó, s mégis steril - a kortársi német színházi iskolának tökéletesen megfelelő - mutatvány viszont megépül, s jól fényképezhető. A játékot a két kiváló fiatal színész miatt érdemes megnézni - felnőtteknek.