Panelhorror
A nyílt próba óta sokat változott a díszlet - sokkal jobb lett. Egy élethű panellakás puritán szobakonyháját látjuk. Kimondottan ötletes és részletes a kilátás az ablakból és az utca, a szomszéd tömbök. Nagyon tetszik! Főhösünk otthon van, rituálisan felölti a bőrpofa jelmezét (egy véres kötény és álarc), és nagy átéléssel veszi elő a friss szerzeményét, a láncfűrészt. A kicsit esetlen, csöppet sem félelmetes jelenet mindenkit megnevettet. Barátnője hamarabb érkezik haza a munkából, így barátját meglepi, és halálra rémül a látványától.
A kezdeti veszekedésük nem várt módon inkább cinkossággá válik a 80 perc végére. Az erotikában sem lesz hiány, és a drámai befejezés is meglepő. Legalábbis számomra (a filmet nem láttam).
A fiú nem akar semmi rosszat, nem akarja bántani barátnőjét. Nem is lett volna szabad, hogy ez kiderüljön, ez az ő kis világa, ahol jól érzi magát, de más erről nem tudhat, hisz nem akarja, hogy emiatt hülyének nézze bárki is, eleinte szinte szégyelli. De hamar rájön, hogy ez kell neki, ez az amitől kerek az élete, megtalálta önmagát, ettől boldog. Ezt nem értheti más. Másnak ehhez semmi köze. A négy fal között ő azzá válhat, aki csak lenni akar. Nem akar tudni a külvilágról (pedig a kinti szörnyűségek tesznek embereket ilyenné), és róla se akarjon senki tudni. A szomszédot is a láncfűrésszel fenyegetve zavarja el, sőt még a rendőröket is. Barátnője sem tudja visszafogni a teljes beleéléssel gyilkost játszó férfit. Később már ő is belemegy a játékba, azonban a rendőrök nem tudják, hogy ez csak színjáték.
Ha nem is ilyen szinten,de tényleg ez megy a világ panelein belül...begubózunk, nem figyelünk egymásra, nem halljuk a másikat, belerángatjuk valamibe, ami végzetes hiba, pedig csak jót akarunk neki.