Bőrpofa - avagy szerelem láncfűrésszel
Január 6-án mutatja be a Katona József Színház, a Kamrában Helmut Krausser: Bőrpofa - a VRRRRRÜMM láncfűrésszel c. darabját. Nem ígér könnyed szórakozást most sem a Kamra erre az estére, hisz egy férfi, egy nő és egy láncfűrész hármasából nem sok jó sülhet ki.
A német irodalom már világszerte ismert kortárs szerzőjének magyarországi ősbemutatójára vállalkozott Dömötör András rendező a fiatal színésztársakkal, Borbély Alexandra és Mészáros Béla főszereplésével.
Helmut Krausser, az író 1964-ben született és bő negyven éve alatt dolgozott éjjeliőrként, reklámügynökként, de próbálkozott operastatisztaként, rock-énekesként, újságíróként is, egy évig pedig a hajléktalan létben is része volt, sőt élt a berber nomádok között is. Napjainkban pedig az egyik legismertebb német író, költő, színpadi szerző.
"A Bőrpofa a kedvenc témámról szól: a sarkaiból kizökkent nyugati világ krónikus félelmi állapotáról, az emiatt keletkező maszkokról és mutációkról, arról, ahogy a színlelés során teljesen megszűnik a valóság" - jellemzi röviden darabot írója, a német Helmut Krausser.
Nem tudom, hogy mi a nyugati világhoz tartozunk –e már vagy még, de nálunk is egyre többen menekülnek el a minden napok sivárságából, reménytelenségéből a virtuális világba, elég, ha az oly nagy nézettséggel futó valóságshow-kra gondolunk.
A történet nagyon egyszerű és életszerű. Ezért sem lehet véletlen, hogy a világ számos színpadán ott van. Adva van egy meg nem értett íróaspiráns, akit bárokban pincérnőként dolgozó barátnője tart el. A pár egy erősen lepukkadt panellakást bérel, ahol nagyon szerény körülmények között élik napjaikat. A férfi alkotói válságát horrorfilmek nézésével oldja és a filmektől inspirálva szerepjátékokat játszik, miközben szinte észrevétlenül egy horrorfilmes ikonnal, Bőrpofával azonosul, és nem veszi észre, hogyan lépi át a számára félelmekkel teli valóság határát, és lép be s képzelet világába, s válik ő maga is egy rémmé, aki már nemcsak magára, de környezetére is egyre veszélyesebbé válik.
Barátnője egy egyszerű lélek, ki valahol hisz a férfi tehetségében, és talán észre sem veszi szenvedélyes szerelmében, hogy mennyire kihasználja őt társa. Tart ez a látszólagos idill egészen addig, míg meg nem jelenik a színen a láncfűrész, ami hol dübörög, hol csak duruzsol, de mindenképpen kettejük kapcsolata közé áll. A színen fontos szerep jut a bőrpofa, a láncfűrész mellett a hentes köténynek és az arra rámaszatolt vérnek is. Ahogy ezeket a rekvizitumokat megismeri a lány, már ő sem tudja, hogy egy „szimplán dilis” férfival hozta össze a sors vagy egy közveszélyes őrülttel van egy lakásban . A darab egészét elkíséri ez a fajta kétség, és mi nézők is nehezen tudjuk eldönteni, mi is az igazság. Az sem derül ki, hogy a lány pusztán rettegésből áll látszólag a férfi mellé életveszélyes játékában, vagy valóban imponál neki, hogy a fiú kilép félelmei béklyójából és mindent felad egy perc hírnévért.
Dömötör András, a rendező így ír az előadásról: „Valamit nagyon eltalál Krausser szövege, ahogy a félelemről és a félelem okozta torzulásokról beszél. A főhős, észre sem veszi, hogyan torzul e veszélyes játék során a személyisége, és miközben menekül, ő maga is szörnnyé válik, vagy válhat. Elveszik a viszonya a valósággal. A darab végig az őrület határán játszódik, csupa vonzó kérdést tesz fel, két nagyszerű szereppel. Színész-centrikus anyag, amely hatalmas kihívás elé állít két fontos, fiatal Katonást”
Nem véletlen, hogy az előadás 18-as karikát kapott, hisz van benn bőven erőszak is, szex is, és persze újra és újra szól a láncfűrész…