A XIX. század elején élt Johann Christian Woyzeck lipcsei borbély történetéből a huszonnégy éves korában elhunyt Georg Büchner (1813-1837) írt darabot, s ahogy jó művekkel elő szokott fordulni sokakat indított még zenés (ismerhetjük a most bemutatott Tom Waits muzsikán kívül, Alban Berg Wozzeck című operáját) és bábos továbbgondolásra.
A történetben Woyzeck személye a varázslatos. Ő a lúzer őstoposza. Abban a században született, amikor felvilágosodás, reformok, a romantika, a mindenkinek születése jogán járó társadalmi egyenlőség, testvériség, szabadság illúziója duzzasztotta a kebleket. Őt ez meg sem érintette. Ő iparosként és emberként a legtisztességesebbet akarja: dolgozni és családját eltartani. Ez utóbbiért még azt az áldozatot is hozza, hogy pénzért kísérlet alanya lesz. Eleve fuldokló, eleve kapálódzásra kényszerülő, mert nem tud mit kezdeni mindazzal, ami ő és azzal sem, ami őt körülveszi. Lúzer. Eleve vesztes . Élete és személye eszköze környezetének: a Kapitánynak, akinek borotválója és katonája, a doktornak, aki vele kísérletezik, szeretőjének és gyermeke anyjának, Mariának. A méltóbb élet igénye és esendősége a végzete. „A Woyzeckben minden együtt van, ami érdekes: őrület, gyerek, szenvedély, gyilkosság. Vad, szexi, izgalmas, megragadja a fantáziát, arra kényszerít, hogy töprengj azokon az embereken, akik benne szerepelnek, és ezáltal reflektálj a saját életedre. Úgyhogy szerintem minden benne van, amit egy történetről várni lehet, és érdekes lesz még ötszáz év múlva is” – vallotta ennek az előadásnak a zeneszerzője Tom Waits, aki remek dallamokkal és ritmikával ad hangsúlyt a jellemeknek és a történésnek.
Ascher Tamás zenés darabot rendezett, daloló, táncoló (a mozgás terve Horváth Csaba érdeme) szereplőkkel. A címszereplő Keresztes Tamás, riadt tekintetű robot. Azért tudunk azonosulni alakításával, mert érezzük akarását és ugyanakkor az önmagában munkáló fékeket. Mozgása és gesztusai az önigazolásé és a kétségbeesésé. Bezerédi Zoltán kapitánya a pozíciója evidenciáját élvezőké: én vagyok a hatalom, az van, amit én akarok. Fekete Ernő doktora kaján és sátáni ő is élvezi a mások feletti uralom minden pillanatát, játszik és élvezkedik, pedig tisztában van gonoszságával. Jordán Adél Marie, aki az első jelenetekben még bizakodik, hogy szerelme, gyermekének a atyja társa lehet. De lassacskán rá kell döbbennie, hogy egyedül van és mindig egyedül is lesz. Kalandja a tambúrmajorral a test találkozása, nem a léleké. Ebben a szerepben Nagy Ervin egyszerre öntelt és kéjsóvár. Minden mozdulata, de még a pillantása is elhatárolódás mindentől, ami Woyzeck-séggel kapcsolatban lehet.
Ascher Tamás ezzel a darabbal megrendezte a lúzerség apoteózisát. A szereplők akár valami vásári játék bábfigurái (Szakács Györgyi tervezte a jelmezeket) egy-egy képben, a különböző helyzetek sorát jelenítik, amelyek végül a tragédiáig vezetnek. Mindezt a karakterekre kidolgozott, képiségében is igényes mozgásrendszerrel. Így, egymásba ívelő mozgóképek sorát látjuk. A színészek, valamennyien kivételes zenei érzékkel, remek énekhanggal (különösen Nagy Ervin és Kovács Lehel) , s szellemes mozgáslátvánnyal adják át nekünk a történetet. Khell Zsolt díszletképe egyszerre szikár és lényegretörő. Szálinger Balázs fordítása színészbarát.
Woyzeck története kegyetlen, fájdalmas és szívszorongatóan kemény. Ascher rendezése lefejtette a Tom Waitz zenéjéről a „könnyűt” - veretessé tette. Az előadás tára pedig olyan gazdag, hogy sokféle olvasata lehet.